Eredeti nevén a Real Gabinete Português de Leitura, azaz a Portugál Királyi Könvtár Brazília fővárosában, Rio de Janeiroban található, és különleges módon nem is elsősorban könyvritkaságok miatt látogat el ide sok turista a világ minden tájáról, hanem hogy saját szemével is láthassa az olvasóterem lenyűgöző szépségét.

George Bernard Shaw 1912-ben írta meg öt felvonásos drámáját, a Pygmaliont. A dráma Ovidius Pygmalion történetre épül, ami az Átváltozások tizedik könyvében található. Ovidius történetében Pygmalion megelégelte a nők bűnös életvitelét, így házasság helyett egy szobrot készített magának, amibe rövidesen szerelmes lett. A szobrot végül Vénusz életre keltette.

Janikovszky Éva könyve több szempontból is különleges mű. Először is mind a műfaj, mind a főszereplő meghatározása bizonytalan, elbeszélés, novella, mese? Első ránézésre önálló könyvformája miatt akár (kis)regénynek gondolhatjuk. Ennek viszont ellentmondanak a novellára jellemző tulajdonságai: a cselekmény egyszálúsága, és az, hogy egy szituációt, egy kiemelkedő életeseményt ír le; a nagyméretű képek miatt akár mesekönyvként is forgathatjuk.

Ezúttal egy kis vérpezsgésre vágyódás irányított a krimik világa felé. Reichs könyvei alapjául szolgálnak a közkedvelt Bones című sorozatnak, ami egy törvényszéki antropológusnőről szól, aki magának való és nagyon komoly természetű, a munkája iránt pedig elhivatott ember. A könyv szerint Dr. Temperance Brennan Montrealban él, válásából és alkoholizmusából éppen kilábalt, lánya egyetemista az Államokban, munkájának szenteli napjait jobb híján, mivel a macskája sem szolgál a legjobb társaságként, párja pedig nincsen. Ez a kép a legtöbb embertársunk életét felvázolja előttünk, akik nem adnak fel attól mindent, hogy valami tönkrement. Hiába nehéz a lépés, Tempe megmutatja, hogy igenis fel lehet állni a legmélyebb kátyúból is.

Déry Tibor Kedves bópeer!-ét tavaly olvastam el. Volt munkahelyemen találtam, elajándékozott könyvek között. Először csak azért tetszett, mert kicsi. De ahogy a metrón elkezdtem olvasgatni, belemerültem, és csak ekkor döbbentem rá, milyen rég nem éltem ezt át – mikor magával ragadnak a sorok. Szellemi haldoklásomból segített ki ez a könyv, általa közeledni kezdtek egymáshoz elhidegült agyféltekéim.

A jó öreg Horváth Ilona-szakácskönyv biztosan már mindenkinek ott ücsörög a polcán, vagy ha a sajátján nem is, de anyák, nagyanyák konyhájában biztosan megtalálható. Rengeteg hasznos tanácsért, alapreceptért, klasszikus magyar ételért elég csak ezt fellapoznunk. De lássuk, miből lehet még új recepteket, új trükköket meríteni? Hova forduljon az, aki cukorbeteg, glutén-, esetleg laktózérzékeny?

Nem, nem nyelvtankönyvről van szó, hanem egy különös, lenyűgöző regényről. Az olasz szerző könyve a II. világháború idején játszódik, és egy amnéziában szenvedő férfiról szól, akit tévedéséből finnek hisznek, ezért Finnországba küldik, hogy megtalálja az identitását. Az amnézia mint egyfajta énvesztés sok író és filmrendező fantáziáját mozgatta már meg, de ilyen remekbe szabottan talán még senkinek sem sikerült megragadnia.

A bogyósgyümölcskertész fia címet viselő és huszonöt részt tartalmazó novellagyűjtemény 2003-ban került az olvasóközönség elé. A kötetről és annak kompozíciós eljárásáról fontosnak tartok megemlíteni néhány jellegzetességet. A könyv kapcsán fel kell tennünk azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is tartunk a kezünkben? Egy novellafüzért vagy esetleg regényt? A helyzet korántsem egyértelmű és ezt akár már két novella elolvasása után is tapasztalhatjuk.

Felülírhatók-e a gyermekkorból belénk ivódott beidegződések? Meddig kergethetjük saját illúzióinkat? Mitől lesz a függő igazi függő? Több-e az élet, mint pusztán egymást követő napok, és megszokott cselekvések jól-rosszul összerakott láncolata? Nihilizmus, elidegenedés, önsanyargatás... Chuck Palahniuk fogja ezt a nagy adag ellentmondást, gombócot gyúr belőle és az arcodba tolja: „nézd, ez a valóság. Legalábbis egyfajta valóság. Na, hogy tetszik? Nyeld amíg bírod... „

A szoba témája igen merész, már-már provokatív, amit elősegít, hogy az írónő valós történet alapján írta. A könyv sokaknak, beleértve jómagamat is, meghatározó olvasmányélménnyé nőtte ki magát. Nőként talán mindennél felháborítóbbnak tartom azt, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, amiről ez az írás szól. Itt fontos megemlíteni az amstetteni rémként elhíresült férfi esetét, amely botrány 2008-ban pattant ki. A vád szerint egy helyi lakos huszonnégy éven át tartotta fogva saját lányát a pincéjükben kialakított helyiségben, s ez idő alatt többször erőszakot tett rajta.

A Helikon Kiadó 2014-ben adta ki a teljes változatát a Föld, föld!... című szellemi életrajznak, amelyet Márai Sándor eredetileg még 1949-ben jegyzett le. Ez a kötet az Egy polgár vallomásai és a Hallgatni akartam című könyvek folytatásának is tekinthető. Az előbbi mű a gyerekkortól az 1930-as évekig, míg a Föld, föld!... 1944-től ‘48-ig követi az eseményeket. Témája Márai második emigrációja (1948 után élete végig) és a Szovjetunió által megszállt Magyarország története.

Jane Austen élete és regényei már több mint kétszáz éve szolgálnak alapul különböző adaptációkhoz. Feldolgozások, folytatások készültek regényeiből, valamint számos életrajz és életrajzi regény. Ezúttal újabb taggal bővül a Jane Austen filmek családja: jön a Jane by the Sea!
 

A történet főhősnője, Ronnie egy nagyvárosi lány, akinek elváltak a szülei, és a nyarat az apjával kényszerül tölteni annak tengerparti házában, öccsével együtt. Egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, utálja minden egyes porcikájával, amit nem győz éreztetni apjával sem, amikor három év után először újra találkoznak. Megállás nélkül hadakozik vele, fittyet hány minden szabályra vagy jó tanácsra, amit kap, és az első estén máris rossz társaságba keveredik. Ezt akkor még nem tudja, hiszen az itt felszedett társaság éppen olyan, mint a New York-i barátai.

Két-három éve megjelent egy-egy könyv a nagy – talán legnagyobb – XX. századi íróról, a cseh-német-zsidó – s ezáltal némiképp hontalan – Franz Kafkáról. Ezúttal az életéről, nem a műveiről. De mit lehet írni erről a nem túl izgalmasnak tűnő életről? Tanult, majd hivatalnokként dolgozott, aztán megbetegedett, és 41 évesen, 1924-ben meghalt. Saját családja, gyermeke sosem lett.

Tompa Andrea első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg. A Ceaușescu-kori kommunizmust egy fiatal lány szemszögéből bemutató Kolozsvár-regény egyből elismert szerzővé tette az írónőt. Második regényére három évet kellett várni. Hogy érdemes volt-e, azt visszhangja mutatja: sokan az elmúlt évek legsikeresebb írásának tartják.

A regényről eddig megjelent kritikák gyakran állítják párhuzamba A hóhér házával, főként mivel ismét Kolozsvárt választotta regényének helyszínéül (lásd például Bencsik Erika Kolozsvár, az örök második, Schmal Róza Lakható hontalanság című kritikáját). A hasonlóságok azonban nem merülnek ki ennyiben.

Ma, ha odaállnék a tinédzser elé és megkérdezném tőle, hogy „ismered e Jane Austent?” a válasz minden bizonnyal a „nem” vagy a „az meg ki?” lenne. Szomorú, pedig Jane Austen korának egyik legnagyobb írónője volt, nem is élt olyan régen, hogy azt mondhassuk, hogy mára már a csontjai is elporladtak. Úgy írt szerelemről, csalódásról, és happy endről, hogy utóbbit ő soha nem tapasztalta meg; de nem nehéz elképzelni milyen lenne számunkra a boldog befejezés, hiszen valljuk be – a legtöbb ember szerelemről és „boldogan éltek amíg meg nem haltak” végről álmodozik szíve mélyén.

„Ha lány lennék, elrabolnának.”

Az elveszett lányok országa bár fiktív történet, mégis több ezer valós esetre épül. Jennifer Clement regénye feldolgozza mindazt, amiről eddig még senki nem írt: a nők helyzetét Mexikóban.  Száraz adatok és internetes rémhírek helyett egy regényben követhetjük nyomon a nők életét Guerrero államban, ahol mindennapos a nők elrablása. A regény cselekménye és a mögötte lévő komoly tartalom érdekes összefonódása egy olyan könyvet hoz létre, amit csak egy bizonyos kor felett lehet igazán megérteni.
 

Bár Csehországban már évek óta meg vannak a tervei egy új, modern nemzeti könyvtárnak, az még nem készült el, ezért a címet még a korábbi barokk stílusú könyvtár őrzi, mely a prágai Klementinum épületegyüttesben található. Ezt mutatjuk most be nektek.

Nem krimi. Van benne ugyan gyilkosság, kettő is, de szó sincs bűnügyi regényről. Az amerikai írónő első könyve, amely a kilencvenes években jelent meg – a nyolcvanas években játszódik –, csak most került a magyar olvasók kezébe. De végre itt van. És magával ragadó, letehetetlen, eredeti, gyönyörű nyelvezetű vaskos regény. „A lélegzetem is elállt tőle” – írja kortársa. Az enyém is.

A könyv szerzője, Márta Alex, akit a médiában ByeAlex-ként ismerhettünk meg. 2013-ban ő képviselte hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben. Kedvesem című dalával 10. helyezést ért el ezen versenyen. Özséb- Egy öngyilkos Miskolcon című regény 2014-ben látott napvilágot. A szerző harmincéves volt, amikor megjelent debütáló alkotása. A könyv kisregény, mindössze 124 oldalon teljesedik ki, mit és hogyan cselekszik, mit gondol Özséb az utolsó napján.