Ma, ha odaállnék a tinédzser elé és megkérdezném tőle, hogy „ismered e Jane Austent?” a válasz minden bizonnyal a „nem” vagy a „az meg ki?” lenne. Szomorú, pedig Jane Austen korának egyik legnagyobb írónője volt, nem is élt olyan régen, hogy azt mondhassuk, hogy mára már a csontjai is elporladtak. Úgy írt szerelemről, csalódásról, és happy endről, hogy utóbbit ő soha nem tapasztalta meg; de nem nehéz elképzelni milyen lenne számunkra a boldog befejezés, hiszen valljuk be – a legtöbb ember szerelemről és „boldogan éltek amíg meg nem haltak” végről álmodozik szíve mélyén.
Austen írásai korának stílusjegyeit hordozzák magukban, ami személy szerint nekem nagyon tetszik; mindig is rajongtam a korai, választékos nyelvezetű könyvekért, ahol a gyerekek magázzák a szülőket, tisztelettel beszélnek egymással szemben, és a testvérek közötti szeretet illetve rivalizálás is megmutatkozik. A Büszkeség és Balítélet is éppen egy ilyen testvéri történet, nevezhetjük lányregénynek is – végül is az - ami szerencsére nem hasonlít a legkevésbé sem a mai tini vámpírregényekre. Ezzel nem leszólom azokat a történeteket sem, mindenkinek szíve joga azt szeretni, amit szeret, ezért csak megjegyzem a véleményemet erről: egy vámpír ne csillogjon, hanem égjen el a napon – erről ennyit.
Öt nővér történetét meséli el a Büszkeség és Balítélet. Tipikusan úgy indul a történet, hogy jött egy napon egy nagyon helyes fiú, aki kiszúrta magának a legidősebb nővért, és hipp-hopp szerelmesek is lettek. Ez így mind szép és jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne minden, de hát tudjuk, hogy az univerzumnak néha beteges humorérzéke van, és mivé is lenne egy jó sztori a főhős elé gördülő akadályok nélkül, amiket persze kisebb nehézségekkel, de természetesen sikeresen átvészel, mert, hogy nézne ki egy történet happy end nélkül? Na meg a csavarok nélkül?!
Az egyik csavar a második testvérhez kapcsolódik; konkrétan az ifjú és daliás, no meg nagyon gazdag Darcy a bizonyos nehézség, aki minden tartózkodása ellenére is gyengéd érzelmeket kezd el táplálni az említett testvér, Elizabeth iránt, akit a későbbiekben inkább sért a fiatalember jelenléte és viselkedése, mintsem értékelné azt. Érthető is az ellenszenv, hiszen Darcy roppant gőgös emberként mutatkozik be, és nincs ellenére, hogy minden idegen így vélekedik róla (még az olvasó is). Vele ellentétben barátja, Bingley viszont nagyon barátságosan viselkedik a családdal, mosolygós természetű, ami felkelti a legidősebb nővér, Jane érdeklődését a fiatalember iránt, amivel kész is a románc.
A történet egyik fő bonyodalmi szálát ez a románc adja, hiszen Bingley gazdag, Jane rokonsága pedig nem éppen kívánatos egy ilyen ifjú számára, pláne, hogy a leánynak jóformán nincsen hozománya. A szerelem mégis kialakul, amit sem Bingley nővérei, sem Darcy nem néz jó szemmel, utóbbi viszont pusztán félreértésből vélekedik így. Darcy egy elég szókimondó fiatalember – már amikor beszél –, és nem szokott hozzá ahhoz, hogy nemleges választ kapjon valakitől még akkor sem, ha előtte vérig sértette az illetőt. Mint például amikor megkéri Elizabeth kezét, akitől egy szintén sértő nemleges válaszra futotta csak, miután túltette magát döbbenetén és sértettségén. Ott vannak még a mellékszereplők, akiknek a története a sztori szempontjából nem éppen lényegesek, de egy-egy momentumuk annál viccesebb.
A legfőbb bonyodalmat mégis a legfiatalabb nővér, Lydia okozza, aki szeleburdiságával, felelőtlenségével és nemtörődömségével kiborítja mind a családot, mind az olvasót. Ezt a poént már nem lövöm le, ahhoz el kell olvasni a könyvet, de csalódást semmiképpen nem fog okozni, azt megígérhetem a stílus kedvelőinek – és akkor még nem is említettem Lady Catherine de Bourgh-öt. Ebből a bonyodalom-kavalkádból fog kibontakozni végül a három testvérnek a boldog befejezése, amivel végső soron elmondhatom a könyvről, hogy mindig tudott meglepetést okozni, nem unatkoztam az olvasása közben, és le sem tudtam tenni jóformán. Elsősorban a stílus kedvelőinek tudom ajánlani, de bárki örömét lelheti a történetben, ha vevő a változatosságra, és a választékos nyelvezetre.
Barati Tamara
