Nemrég olvastam ki ezt a könyvet angol nyelven, hiszen egy nagyon kedves barátom „megdobott vele”… és betalált. ’About a boy’ az angol címe. Nick Hornby írta, aki híres a „Pop, csajok, satöbbi” című film miatt, hiszen ő írta a könyvváltozatot. Annak, aki esetleg nem látta, érdemes megnézni, John Cusack jót alakít benne, és higgyék el, Kedves Olvasók: egyáltalán nem olyan gejl, és gusztustalan a film, mint ahogy azt a magyar cím sugallja. (Az elhibázott magyar filmcímeknek egy külön rovatot kéne szánni. „Kelekótya karácsony, avagy a bazi nagy angol banzáj”, és hasonlók… igen, ezt most találtam ki, szerintem is tehetségem van hozzá!)

(Királyné lettem. Mária Antónia ifjúkora; A fényűzés napja. Mária Antónia uralkodása; A forradalom napjai. Mária Antónia vallomásai)

A Tericum kiadó jelentette meg 2012 és 2015 között az amerikai írónő történelmi trilógiáját arról az asszonyról, akinek tragikus sorsa mindig is legalább annyira izgatta az emberek fantáziáját, mint Kleopátráé, Jeanne D’Arcé vagy Erzsébet királynéé, a „mi Sissynké”.

Egy jó disztópikus kép kellékei: egy diktatórikus, új rendszer, annak minden elemével együtt; remekbeszabott karakterek a rendszer oldalán; továbbá egy renszerellenes lázadó rendszerellenes elvekkel és ami minderre felteszi a koronát, azok a finom kis utalások a saját jelenünkre.

És ha már disztópia, akkor Aldous Huxley, és a Szép új világ című regénye.

New York közkönyvtára összesen 88 tagkönyvtárával és 4 kutatási központjával az Egyesült Államok egyik legnagyobb könyvtárának számít. Évente több, mint 17 millió látogató fordul meg itt, nem számítva az online látogatókat, és a könyvtár több, mint 51 millió tétellel rendelkezik. Nem csak a szellemi értékek őrzésében, külsejében is egyedülálló a könyvtár központja, a Stephen A. Schwarzman épület.

Az első könyv kellemes csalódása után kicsit nagyobb lelkesedéssel ugrottam neki a második kötetnek. Rossz élmény ezúttal sem ért, bár ez a kötet inkább csak felvezetője a következőnek. Mead Vámpírakadémia sorozatának második kötete, a Dermesztő ölelés 2010-ben jelent meg. Lissát sikerült megmenteni Viktor karmai közül, akit börtönbe zártak tettéért. A Dragomir hercegnő varázsereje ezzel napvilágra került, és szorgosan elkezdik elemezni az új, és ismeretlen erőt.

Schäffer Erzsébetet azért jó olvasni, mert olyan, mintha a nagymamánkkal beszélgetnénk. A szőlővirág illata borítójával és hangulatával is tökéletesen illik az írónő előző kilenc kötete mellé. A könyv 43 novellát tartalmaz. A történetek csak hangulati síkon tartoznak össze, egyébként különálló egységet alkotnak mind a szereplők, mind a cselekmény tekintetében. A kötet előszavát Schäffer Erzsébet kedvenc írója, Lázár Ervin írta, aki a novellák soraiban is feltűnik.
 

Számtalanszor hallhattuk már, hogy mennyire fontos a gyermeki fejlődés szempontjából, hogy minél több mesét olvasson neki a szülő: olvasson! - tehát ide nem sorolandók azok az alkalmak, amikor a gyerek guvadt szemmel mered a villogó képernyőre. Mit is jelent pontosan a meseolvasás, hogyan segít ez a gyermeknek és miként hat ez jóval később is, a felnőttkorban?

Én többször találkoztam már ezzel a szóval, elsősorban internetes szörfözéseim során, de mindig csak valami homályos eképzelésem volt arról, hogy mi lehet ez. Arról már a szó csengéséből meg voltam győződve, hogy valami remek dolgot takarhat, de miután vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek, pontosan mi is ez, azóta kétségem sincs afelől, hogy a biblioterápia az egyik legjobb dolog, ami az irodalom kedvelőivel történehet.

Emlékszem, az Üvöltő szelek nagy hatással volt rám. Anyám felszólított, hogy menjek locsolni a kertet, de én tiltakoztam, hiszen csak pár oldal volt hátra. Addig tartott a huza-vona, míg végül kitépte a kezemből, mire én felháborodva visszaszereztem, s kirohantam a házból, csak hogy végre megtudjam a végét. Ennyire hatásos könyv ez az Üvöltő szelek, bizony. Hogy miért?

„Szendrey Júlia tizennyolc éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, tizenkilenc, amikor hozzáment feleségül, húsz, amikor gyereket szült neki, és huszonegy, amikor elvesztette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit próbált is tenni ellene.”- írja Nyáry Krisztián.

A magyarok többsége így, vagy még ennyire sem ismeri Szendrey Júliát. Tény, hogy az iskolában keveset tanítanak róla és emlékét főként Petőfi versei őrzik, de Szendrey Júlia az a nő, feleség, forradalmár, anya, író és műfordító, akire a magyaroknak emlékezniük kell.

Sarkadi Imre azon írók csoportjába tartozik, akikkel véleményem szerint méltánytalanul keveset foglalkozott eddig a szakirodalom. Sarkadi a ’40-es évek végén a népi írók szociografikus realizmusához kezdett közeledni, amely ekkor már ahogyan a magyar prózában, úgy az ő művészetében is csak átmenetileg tölthetett be vezető szerepet. Ezen metamorfózis csúcspontjának tekinthetjük A gyáva címet viselő énregényét. Az íróra alapvetően jellemző, hogy szociálisan érzékeny, jó megfigyelő, és körültekintő részletességgel képes írni az individuum viszonyulásáról az őt körülvevő világhoz és önmagához egyaránt. Talán nem túlzás állítani, hogy műveiben a teljes igazságot keresi.

Egy történetet nem feltétlenül a valóságtartalma tesz valóságossá. Valahogy így történt ez Marlo Morgan nagysikerű könyvével is: az amerikai doktornő kalandos és igen elgondolkodtató története milliók világlátását formálta, és tette lehetővé, hogy az ember egy picit magába tekintsen és elgondkodjon: vajon tényleg úgy éljük az életünket, ahogy nekünk és a környezetünknek a legjobb?

Szeptember 25-én, pénteken rendezik meg immár 10. alkalommal a nagysikerű Kutatók Éjszakáját, melyen kicsiket és nagyokat egyaránt várnak számos tudományterület érdekességeivel, köztük irodalmi porgramokkal is.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának újabb kötetéhez, szám szerint a harmadikhoz jutottam el ezen a héten. A kötet címe: A halál csókja.  Spoiler veszély!

Rosenak egyre nagyobb nehézségeket jelent kilépni Lissa fejéből, ugyanis akaratlanul egyre többször alakul ki a most már inkább kellemetlen kapcsolat közöttük. Akár alvás közben is belép a lány fejébe, annak tudtán kívül, és olyasmiket lát és tapasztal, amikhez egyáltalán nincsen kedve – mint például egy meglehetősen intim közelség Lissa és Chris között.

Hollandiában igazán jó dolga van a lakosoknak, hiszen az állami könyvtárak 18 éves korig ingyenesek, ráadásul ehhez a kormány székhelyén, Hágában egy fantasztikusan szép, azonban csak turistaként látogatható könyvtár is jár.

2015. szeptember 16-án, szerdán mutatják be a Tevan Alapítvány Irodalmi veszteségeink című sorozatának három kötetét az Írók Boltjában. A 2006-ban létrejött alapítvány célja az 1903 és ’44 között nyomdát és könyvkiadót üzemeltető Tevan család szellemi örökségének megőrzése, gondozása, megismertetése.

Ki ne álmodozott volna a Büszkeség és balítélet báljelenetét olvasva arról, hogy egyszer majd részt vesz egy hasonló eseményen? Itt az alkalom!

Az immár világhírű, számos rangos elismerést elnyert francia írónak magyarul ez immár hatodik regénye. Sci-fi? Némiképp igen, hiszen a jövőben játszódik, de nem a távoli jövőben, csupán 2022-ben. Mindössze hét év múlva. Negatív utópia? Talán. Franciaország demokratikus úton elnököt választ, s láss csodát, az új elnök egy iszlámhívő politikus lesz. A „demokratikus választások útján” – nos erre már volt súlyos példa a történelemben, 1933-ban. De a szerző még közvetett módon sem kíván párhuzamot vonni a náci Németországgal vagy Hitlerrel.

Jerome David Salinger a huszadik század egyik legtitokzatosabb írója, és, ami még fontosabb, a világ egyik legjobbja is. A Kilenc történet című kötetének novelláiban többi írásához hasonló érzékenységgel rajzolja meg szereplőit, könnyed mozdulatokkal, egyszerre élvezetes és elgondolkodtató párbeszédekkel jellemezve. A könyv első novellája, az Ilyenkor harap a banánhal annak a Seymour Glassnak meséli el élete egyik legfontosabb epizódját, akit a Salinger-olvasók ismerhetnek már a Franny és Zooey vagy a Magasabbra a tetőt, ácsok! című művekből.

Vonnegut már nem az első alkalommal kápráztat el félelmetes éleslátásával és lényegretörő stílusával, ezúttal azonban egy egészen új oldaláról mutatja be az általa jól ismert és több ízben is feldolgozott témát: a háború szörnyűségeit és abszurd mivoltát veszi górcső alá – jelen esetben viszont nem az áldozatok, hanem a színfalak mögött tevékenykedő hatalmasok, a kegyetlenségek elkövetői szemével.