Kezdőlap | Ajánlók | Kívánságkosár | Eladóink | Kereső | Könyvrendelés
Facebook Twitter Pinterest




Könyvkritika - Richelle Mead – Vámpírakadémia II.
Dermeszt%c5%91

Az első könyv kellemes csalódása után kicsit nagyobb lelkesedéssel ugrottam neki a második kötetnek. Rossz élmény ezúttal sem ért, bár ez a kötet inkább csak felvezetője a következőnek. Mead Vámpírakadémia sorozatának második kötete, a Dermesztő ölelés 2010-ben jelent meg. Lissát sikerült megmenteni Viktor karmai közül, akit börtönbe zártak tettéért. A Dragomir hercegnő varázsereje ezzel napvilágra került, és szorgosan elkezdik elemezni az új, és ismeretlen erőt.

Mindeközben Lissának antidepresszánsokat kell szednie ereje miatt, és nem szabad használnia azt, mert szépen lassan megőrjíti őt. Előtte volt már egy nő, aki az akadémián tanított, szintén a lélek felett volt hatalma, de ő beleőrült az erőbe, és strigává változott szabad akaratából azáltal, hogy megölt valakit és így megszabadult a varázserejétől.

 

Az iskola falai között zajlik az élet, a morák órákra járnak és készülnek az érettségire, a dampyrok pedig edzésekre járnak, és készülnek a testőri vizsgájukra. Rose továbbra is Dimitrij keze alatt tanul, szépen lassan behozza a lemaradását, és már kezd jobb lenni egyik-másik fiúnál az osztályából.

 

Harmadévesként a testőrtanoncoknak egy alapvizsgát kell tenniük, amin elválik, hogy alkalmasak-e a képzésük folytatására, avagy sem. Rose és Dimitrij kettesben összezárva egy rövidebb autóútra meglátogatják azt a legendás testőrt, akinél Rose fog vizsgázni, név szerint Arthur Schoenberget, aki annyira kiváló a szakmájában, hogy még a tanagyagban is benne van a Szent Vlagyimir Akadémián. Útjuk nem alakul zökkenőmentesen, megérkezvén a házhoz, ahol Arthur szolgálja a Badica családot, nyitott ajtó és síri csend fogadja őket.  Rose szokásosan nem fogad szót Dimitrijnek és amíg a férfi elölről néz körbe a házban, Rose addig hátraoson, és a teraszon keresztül megy be a házba, ahol egy borzalmas mészárlás tárul a szeme elé. Rose vizsgája a vérengzés ellenére sem maradt el, csak kicsit megváltozott. Az által vizsgázott le, hogy elemeznie kellett a helyzetet, ami előtte volt. A támadás hogyanját és mikéntjét.  Ahogy elemezgetik az eseményeket, rájönnek, hogy a strigák – akik eddig magányos farkasok voltak – most csoportokba szerveződtek, és a mora királyi családokra utaznak, hogy kiirtsák a vérvonalakat.

 

A mészárlás és a mindennapos nehézségek mellett Rosenak az is fejfájást jelent, hogy néha nehezére esik irányítania a köteléküket Lissával, mert valahogy sikerül mindig éppen akkor belépnie a fejébe, amikor a lány kettesben van a barátjával, Christiannel. Ezeket a jeleneteket Rose szívesen kihagyná, ha tehetné. Mivel a strigák miatt most minden mora fél, szerveznek egy sítábort a gyerekeknek és szüleiknek, ahol együtt lehetnek karácsonykor a családok és egyszerre nagyon sok testőr is lesz a létesítményben, így elvileg biztonságban lesznek… elvileg.  

 

Itt a táborban még megismerkedhetünk Adrian Ivaskovval, aki a későbbiekben kap majd nagyobb szerepet, itt inkább még csak kellemetlenkedő szereplő, valamint megismerhetjük Rose anyját is, Janine Hathawayt, aki szintén kiemelkedő egyén a testőri szakmában. Később kiderül, hogy helyesen feltételezték azt, hogy a strigák a királyi családokra hajtanak – lemészároltak egy újabb családot. Ettől kezdve mindenki harckészültségben áll a testőröktől és várják, mikor támadnak rájuk a strigák.

 

Jól megírt történet, egy érdekes csavarral, ami engem kíváncsivá tett, hogy miként lesz a folytatása a következő kötetekben. Aki Rose-Dimitrij drukker, az sem marad hoppon, lesz ebben a könyvben is elég szerelmi szál, illetve civódás és „távol akarok maradni tőled, mert távol kell maradnom tőled” szöveg, ami jól tudjuk, hogy sosem sikerül senkinek.

 

Barati Tamara