Kezdőlap | Ajánlók | Kívánságkosár | Eladóink | Kereső | Könyvrendelés
Facebook Twitter Pinterest




Könyvkritika - Michel Houellebecq: Behódolás
Beh%c3%b3dol%c3%a1s

Az immár világhírű, számos rangos elismerést elnyert francia írónak magyarul ez immár hatodik regénye. Sci-fi? Némiképp igen, hiszen a jövőben játszódik, de nem a távoli jövőben, csupán 2022-ben. Mindössze hét év múlva. Negatív utópia? Talán. Franciaország demokratikus úton elnököt választ, s láss csodát, az új elnök egy iszlámhívő politikus lesz. A „demokratikus választások útján” – nos erre már volt súlyos példa a történelemben, 1933-ban. De a szerző még közvetett módon sem kíván párhuzamot vonni a náci Németországgal vagy Hitlerrel.

A Muzulmán Testvériség vezetője, bizonyos Mohammed Ben Abbes igazi politikus, minden jel szerint nem áll szándékában semmilyen népirtás. Bár terjeszkedés annál inkább.

A regény hazájában 2015 januárjában, a Charlie Hebdo című szatirikus lap elleni merénylet napján jelent meg. Ma, hónapokkal később az új népvándorlás és menekültáradat idején mégis sokkal aktuálisabb. És vitát keltő, de legalábbis gondolatébresztő. Mi lesz Európával? Mi lesz az Európai Unióval? Az európai kultúrával, civilizációval és bevett vallásokkal? A szerzőtől távol áll egy fenyegető jövő megfestése, szó sincs terroristákról, csupán egy nem is olyan lassú társadalmi átalakulásról. Houellebecq gondolatkísérletet végez: mi lenne, ha…

Nem politikai regény, sokkal inkább – ahogy a címe is mutatja – a behódolás, a megalkuvás, az önalávetés, a túlzott alkalmazkodás gyávaságból és önös érdekekből történő, jól ismert emberi jelenségének a leírása. Nem új téma, számos feldolgozása közül eszembe ötlik Alberto Moravia A megalkuvó vagy Klaus Mann Mefisztó című regénye, mely utóbbiból Szabó István rendezett Oscar-díjas filmet.

Szót érdemes ejteni az egyetemi tanár főhősről – a nálunk kevéssé ismert, XIX. századi írónak, az élete végén mélyen vallásos kereszténnyé lett Huysmans-nak a kutatójáról –, aki intellektuális pályafutásának végére látszik érkezni, és talán az iszlám poligámiát engedélyező világának is behódolva vagy elragadva, enged, és az iszlám hitre tér. (No persze ezzel visszanyeri professzori státusát is.) Nagy valószínűség szerint minden meggyőződése ellenére. De ő is csak élni akar, túlélni. Hogy ez elfogadható érv-e, nos, ez az az etikai kérdés, amelyet a könyv elolvasása után mindenki föltehet magának.

Gimes Katalin