Janikovszky Éva könyve több szempontból is különleges mű. Először is mind a műfaj, mind a főszereplő meghatározása bizonytalan, elbeszélés, novella, mese? Első ránézésre önálló könyvformája miatt akár (kis)regénynek gondolhatjuk. Ennek viszont ellentmondanak a novellára jellemző tulajdonságai: a cselekmény egyszálúsága, és az, hogy egy szituációt, egy kiemelkedő életeseményt ír le; a nagyméretű képek miatt akár mesekönyvként is forgathatjuk.
Különleges amiatt is, hogy hőseink közül igen nehéz választani, kit illet meg a főszereplő cím, mindkettőjük mellett szól egy-egy erős érv. Egyikükről sokkal több dolog derül ki, másikukkal viszont azonosulunk, az ő gondolatait ismerjük meg. A már emiatt sem egyszerű szöveget még érdekesebbé teszi az a narrációs módszer, amely során Janikovszky a fikciót a valóság fölé helyezi. A valóság: két gyerek áll a buszmegállóban. A képzelet: Fehér Szarvas Fia, az indián, megzavarja Bill Danilovics MacKonovot, az űrhajóst felszállásában. Az elbeszélő végig ezeket a neveket használja; egyszer ugyan kiderül, hogy a Fehér Szarvas Fia „valójában” Veronka, de ez mellékes. Minden, ami „valóság”, a háttérben marad, vagy átalakul.
Az írónő két gyerek első találkozását, a közös játékon keresztüli egymásra találását, egy új barátság fonódását mutatja be rendkívül érzékenyen, őszintén, humorosan és meghatóan. Ez is egy olyanfajta könyv, amely egyáltalán nem csak gyerekeknek, kamaszoknak ajánlott. Sőt.
Seres Lili Hanna
