Kiemelt könyvek
Legújabb könyvek
Minden olyan felhasználónk, aki jelzi igényét, az alapbeállításban szereplő 100 könyv helyett 1.300 könyvet tölthet fel ingyenesen oldalunkra, ill. eladói profiljában egyéb plusz funkciókat kapcsolunk be, melyek az eladást segítik. Ha szeretnétek élni a lehetőséggel és még több terméket ingyenesen feltölteni, jelezzetek nekünk Facebook-üzenetben vagy e-mailben, felhasználónevetek megadásával! üdvözlettel: a Könyvmegálló.hu csapata
Kosztolányi novelláiról sokan írtak már sokfélét, így nem nagyon lehet újat kijelenteni. Ami mindenképpen cáfolhatatlan: közvetlenek, személyesek, hamar megfogják az embert. Elgondolkodtatók, lélekmentők. Életörömöt adnak, vagy inkább valamiféle „élet iránti érdeklődést”.
Megint egy nagy felfedezés, megint egy remekmű, megint egy nagy irodalmi élmény. Az 1975-ben, Münchenben született, majd hatéves korában családjával Bécsbe költözött német-osztrák író, aki még most is csak 41 éves, egészen fiatalon kezdte pályáját, és rögtön felfigyelt rá az irodalmi közvélemény. Első regényét, a Beerholm-illúziót, 22 évesen vetette papírra, és most tárgyalandó művét is csupán harmincévesen, 2005-ben írta. Azóta is publikálja esszéit, novelláit és regényeit, és szerencsénkre – valamint a Magvető Kiadó jóvoltából – ezek többsége már magyarul is olvasható.
Nem értem. Mintha a könyvek elvesztették volna az értéküket. Persze az új könyvek igen drágák, alig lehet 4-5000 Ft-nál olcsóbbat kapni. (Na persze kereskedelmi fogásként ezeket 3990 vagy 4990-ért kínálják.) Ez éppen a többnyire rosszul kereső értelmiségi rétegnek túl sok. Azt értem, hogy drágák a jogdíjak, fizetni kell a fordítónak, a szerkesztőnek, a korrektornak, fenn kell tartani a kiadót, amely nyilván még valami hasznot is remél, és főleg sokba kerül a papír, a nyomda és a terjesztés. Az utóbbi durván nagy tétel, ez köztudott.
Nagyon vártam ezt a regényt. Akkora élményt jelentett számomra A fehér király, hogy Dragomán György neve mintegy védjegy lett számomra; rendkívül tehetséges írónak tartom. Sok helyen olvastam, hogy hatalmas siker ez a könyve is, elismerések, dicsérő kritikák sora övezi. Mégis be kell valljam, számomra csalódást jelentett új regénye. A Máglya már jól bevált helyszínt (megnevezetlenül Romániát) és főszereplőt (ezúttal is gyereket, igaz, most egy kislányt) választ, most azonban már a forradalmat követő időkben járunk. Nyilván saját élményanyagából merít a szerző, ami nem is lenne baj, ha tudna igazán újat mondani. Érzésem szerint nem tud.
„A krimi koronázatlan királynője” cím feltehetőleg már örök időkig Agatha Christie-t illeti meg. Pedig számos „hercegnő” is született azóta ebben a műfajban. Elsőként megemlíthetjük a kor- és honfitársát, Dorothy L. Sayerst (1893-1957), aztán P. D. Jamest (1920-2014), az angolszász bűnügyi regények másik hercegnőjét, az amerikai Patricia Highsmitht (1921-1995), a mesteri Ripley-könyvek és számos más krimi kiváló szerzőnőjét, és az újabbak közül a brit Paula Hawkinst (1972-), aki A lány a vonaton című regényével robbant be a könyvpiacra.
John tekintete Bonnie-ra villant, majd szemét lesütve lassan elfordult, hogy betessékelje Holdent a földszinti dolgozószobába. Hellyel kínálta egykori elöljáróját, nekitámaszkodott a számítógépasztalnak és nyugodtan várta, ameddig látogatója belekezdett mondandójába.
A nagyfőnök alaposan szemügyre vette Johnt. A szőke férfi haja megnőtt, és ismét kivilágosodott. Látszott rajta, hogy naponta megdolgoztatja az izmait, nem puhult el az ismét meglelt nyugalom és boldogság hatására.
Ez nem mese, ez egy detektívtörténet gyerekeknek.
Egészen pontosan 7 éves kortól ajánlott gyerekregény, amiben nincs varázslat és nincsenek szörnyek, csak egy kalandos nyomozás, ami bárkivel megeshet, ha véletlenül úgy alakulnának a dolgok...
Howard Matheu nyolc és fél éves. A barátai Nita és Gil szintén. ...és bizony rablók vannak a nyomukban...
John Kenderson meglepetten pillantott ki házának ablakán. Az épület előtt a Bermuda együttes autója állt meg, s kezében egy csomaggal, az egyik alkalmazott szállt ki belőle. A férfi tudta, hogy házvezetőnője majd átveszi a küldeményt, ezért ráérősen tovább álldogált az ablak mellett, miközben zenekara dolgain gondolkodott.
John immáron tíz esztendeje zenével kereste a kenyerét, dalaival rengeteget turnézott. Tehetsége és szorgalma hamar meghozta gyümölcsét, így a világnak igen kevés olyan szeglete volt, ahol a rockzenét kedvelők ne ismerték volna a nevét.
Patrick Hammond tervei némileg megváltoztak, de a turné körüli események nagyrészt a kommandós parancsnok elképzelései szerint alakultak. Mivel Sean és Ewan eltűnését ugyanúgy nem vették félvállról, mint a fenyegetést, ezért különféle biztonsági intézkedéseket foganatosítottak.
A kommandósokhoz tartozó nők, Kristie a lányával, valamint Abigail és Kathy elutazott Pearce-ék szigetére. Elisabeth Donaldson termálvizes nyaralóhelyen üdült, Hagmanék pedig a lányokkal együtt világ körüli útra indultak.
„… majd a zárt szobából átsétált a nyílt harangtoronyba.
Csendes volt az alatta elterülő város ezen a kora délutáni órán. Keserűn pillantott az utca túloldalán magasodó városházára. Bár az óramutatókról azóta már lekerültek a holttestek, az ő elméjébe örökre beleégett a kép.
„Tudod, mi lapul odaát a fák árnyékában? Mi húzódik a szekrényajtók mögött, az ágyak alatt? Néma sarkokban, reszkető bokrok alatt, s a kapualjakban? Vajon tudod, mi lépeget száraz leveleken a kihalt tereken, s mi oson ablakod alatt, mikor kitárt szemmel a sötétséget bámulod? A félelem lapul ott, ahová nem mersz benézni. Keserű fájdalom, segélykiáltás, vérfagyasztó kacaj. Titkok lappanganak kongó falak között: rejtélyek, melyeket magukba olvaszt a hátborzongató éjjel, s mikor érzed egy hűvös kéz érintését, megérted: a félelem ott él benned is. Ott, mélyen: a csendben, ahol nem védhet meg senki, ahol mindig egyedül vagy. Lépj hát be a világomba, kedves Vándor! Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt, az éjszaka kapujában! Az út hosszú lesz, olykor elviselhetetlenül nehéz, de ne feledd! Az éjjel egyszer véget ér, s a Nap sugarai előbb vagy utóbb felderengenek a horizonton túl. S ha néha egyedül is érzed magad, titokban veled leszek, s fogom a kezed, míg kiérsz a fényre.”
Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa, akivel mindenféle izgalmas kalandokat élhet át?! Ki ne szeretné megfejteni a tündérek és a változó évszakok varázslatos világát?
Ez a könyv egy mindeddig gyakorlatilag ismeretlen, a két világháború között létrejött magyar polgári magángyűjteményt, annak – és tulajdonosának – a háború alatti-utáni sorsát, illetve az abból megmaradt, részben külföldet is megjárt, majd ismét hazakerült műveket mutatja be.
Szép borító, tetszetős cím, s egy kis elfogultság, mert már egyszer találkoztam életem során az írónővel. Ezek vezéreltek, hogy minél hamarabb átnyaljam ezt a regényt. Úgy fogtam neki, ahogy bármelyik könyvnek, halk háttérzene és törökülés kíséretében. A harmadik oldalon kikapcsoltam a zenét, s megtöröltem a szemüvegem, mert szükségét éreztem a hosszú éjszakai tisztánlátásnak.
