„Tudod, mi lapul odaát a fák árnyékában? Mi húzódik a szekrényajtók mögött, az ágyak alatt? Néma sarkokban, reszkető bokrok alatt, s a kapualjakban? Vajon tudod, mi lépeget száraz leveleken a kihalt tereken, s mi oson ablakod alatt, mikor kitárt szemmel a sötétséget bámulod? A félelem lapul ott, ahová nem mersz benézni. Keserű fájdalom, segélykiáltás, vérfagyasztó kacaj. Titkok lappanganak kongó falak között: rejtélyek, melyeket magukba olvaszt a hátborzongató éjjel, s mikor érzed egy hűvös kéz érintését, megérted: a félelem ott él benned is. Ott, mélyen: a csendben, ahol nem védhet meg senki, ahol mindig egyedül vagy. Lépj hát be a világomba, kedves Vándor! Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt, az éjszaka kapujában! Az út hosszú lesz, olykor elviselhetetlenül nehéz, de ne feledd! Az éjjel egyszer véget ér, s a Nap sugarai előbb vagy utóbb felderengenek a horizonton túl. S ha néha egyedül is érzed magad, titokban veled leszek, s fogom a kezed, míg kiérsz a fényre.”

Corinna Ann Jay verses-, és novelláskötete nem szokványos gyűjtemény. A kötet végigvezet bennünket az éjszakán, s amikor végre kihajnalodik, újra visszaránt minket a sötétségbe, ami sokkal mélyebb és átláthatatlanabb, mint az elején. 

A versek és novellák sötét sorsokat mesélnek el, és sohasem tudhatjuk, hogyan végződik a történet. Az utolsó mondatnak is jelentősége van. Olykor azt hinnénk, hogy végre pozitív irányt vesznek az esmények, mikor jön a fordulat, és csak bámulunk magunk elé, miközben azt hajtogatjuk: ezt nem hiszem el. 

Nem könnyű olvasmány. Folyamatosan zárul be körülöttünk egy belső kapu, melyet a bennünk felgyülemlő érzelmek alkotnak, s minél többet olvasunk el, annál feszültebbek és nyugtalanabbak vagyunk. Elgondolkodunk azon, vajon tényleg a sötétség lakozik-e a szekrényajtók mögött, s tényleg lehetséges-e az, hogy egy tudathasadásos beteg másodlagos személyisége öngyilkosságra vegye rá az elsődleges személyiséget. Aztán ránézünk a fürdőszobában a borotvapengére, s felrémlik egy férfi, akit megcsaltak, vagy egy fekete pillangóra az udvarban, s ösztönösen eszünkbe jut: a halált jelzi. 

Corinna Ann Jay bemászik a tudatunkba, megragadja belső félelmeinket, szárnyakat ad a fantáziánknak, s miközben végigkisér minket a sötétségen, csak arra tudunk gondolni: mikor lesz már hajnal? 

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné mélyebben megélni az érzéseit! Azoknak, akik szenvedtek valaha valamitől, vagy inkább bármitől! Bárkinek, aki egy kicsit is nyitott a borzongásra, misztikumra. Neked, ha elvesztettél valakit, vagy önmagadat. Neked, ha féltél már a sötétben egyedül. Ha beteg vagy, és tudod, hogy sohasem gyógyulhatsz meg. Ha érezted már, milyen az, amikor valaki örökre elmegy, és te nem tehetsz semmit. 

Bátran vállalkozzatok rá! Nem lesz könnyű, lehetetlen egyben végigolvasni, de megéri. A feszültség garantált, a könnyek esélyesek, a lelketekben megnyíló érzések pedig gyakran olyanok, amelyek létezéséről talán még te sem tudtál.