John Kenderson meglepetten pillantott ki házának ablakán. Az épület előtt a Bermuda együttes autója állt meg, s kezében egy csomaggal, az egyik alkalmazott szállt ki belőle. A férfi tudta, hogy házvezetőnője majd átveszi a küldeményt, ezért ráérősen tovább álldogált az ablak mellett, miközben zenekara dolgain gondolkodott.

John immáron tíz esztendeje zenével kereste a kenyerét, dalaival rengeteget turnézott. Tehetsége és szorgalma hamar meghozta gyümölcsét, így a világnak igen kevés olyan szeglete volt, ahol a rockzenét kedvelők ne ismerték volna a nevét.

Patrick Hammond tervei némileg megváltoztak, de a turné körüli események nagyrészt a kommandós parancsnok elképzelései szerint alakultak. Mivel Sean és Ewan eltűnését ugyanúgy nem vették félvállról, mint a fenyegetést, ezért különféle biztonsági intézkedéseket foganatosítottak.

A kommandósokhoz tartozó nők, Kristie a lányával, valamint Abigail és Kathy elutazott Pearce-ék szigetére. Elisabeth Donaldson termálvizes nyaralóhelyen üdült, Hagmanék pedig a lányokkal együtt világ körüli útra indultak.

„… majd a zárt szobából átsétált a nyílt harangtoronyba.

Csendes volt az alatta elterülő város ezen a kora délutáni órán. Keserűn pillantott az utca túloldalán magasodó városházára. Bár az óramutatókról azóta már lekerültek a holttestek, az ő elméjébe örökre beleégett a kép.

„Tudod, mi lapul odaát a fák árnyékában? Mi húzódik a szekrényajtók mögött, az ágyak alatt? Néma sarkokban, reszkető bokrok alatt, s a kapualjakban? Vajon tudod, mi lépeget száraz leveleken a kihalt tereken, s mi oson ablakod alatt, mikor kitárt szemmel a sötétséget bámulod? A félelem lapul ott, ahová nem mersz benézni. Keserű fájdalom, segélykiáltás, vérfagyasztó kacaj. Titkok lappanganak kongó falak között: rejtélyek, melyeket magukba olvaszt a hátborzongató éjjel, s mikor érzed egy hűvös kéz érintését, megérted: a félelem ott él benned is. Ott, mélyen: a csendben, ahol nem védhet meg senki, ahol mindig egyedül vagy. Lépj hát be a világomba, kedves Vándor! Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt, az éjszaka kapujában! Az út hosszú lesz, olykor elviselhetetlenül nehéz, de ne feledd! Az éjjel egyszer véget ér, s a Nap sugarai előbb vagy utóbb felderengenek a horizonton túl. S ha néha egyedül is érzed magad, titokban veled leszek, s fogom a kezed, míg kiérsz a fényre.”

Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa, akivel mindenféle izgalmas kalandokat élhet át?! Ki ne szeretné megfejteni a tündérek és a változó évszakok varázslatos világát? 

Ez a könyv egy mindeddig gyakorlatilag ismeretlen, a két világháború között létrejött magyar polgári magángyűjteményt, annak – és tulajdonosának – a háború alatti-utáni sorsát, illetve az abból megmaradt, részben külföldet is megjárt, majd ismét hazakerült műveket mutatja be. 

Szép borító, tetszetős cím, s egy kis elfogultság, mert már egyszer találkoztam életem során az írónővel. Ezek vezéreltek, hogy minél hamarabb átnyaljam ezt a regényt. Úgy fogtam neki, ahogy bármelyik könyvnek, halk háttérzene és törökülés kíséretében. A harmadik oldalon kikapcsoltam a zenét, s megtöröltem a szemüvegem, mert szükségét éreztem a hosszú éjszakai tisztánlátásnak. 

Budapest csodás? Kedves álmokkal érkező fiatalok teszik le a motyót a kertvárosi lakásban, hogy közös életbe kezdjenek, de a sorsnak más tervei vannak velük. Életük rövid időn belül leküzdhetetlen akadályokkal lesz teli. Csoda, hogy egymást kezdik okolni? 

Szása, a szibériai kistigris állatkertben született. Emberek gondozták, és cuclisüvegből etették. A mamájával nem találkozott, de gyakran álmodta azt, hogy egy gyönyörű, csíkos nagymacska ringatja a mancsai között, aki nem lehetett más, csak az anyukája...

India, 1432

A Sunanada ikrek csendesen álltak a templom előtt. A felhők közül előbukkanó Hold fénye megvilágította betegségtől, éhezéstől megtört arcukat. Nyomorba született gyerekekként, egész életükben lopásokból, néhanapján kisebb munkákból éltek. Az embert mindig a remény hajtja tovább, de ha már az is elveszett, az élet lángja egyre halványabban ég. Bennük már alig pislákolt valami, ezért gondolták úgy, hogy véget vetnek ennek. Ahogy beléptek, megcsapta őket a templom csendes tisztasága. Megszűnt az erdőből érkező zaj, körbevette őket a megnyugtató csend.

Az első nyomtatott formában megjelent, magyar nyelvű latin-amerikai receptkönyv. Több, mint 12 latin-amerikai ország konyhájával.

Had' ajánljam ezúton is a történelmi regények kedvelőinek az első regényem, mely "A kőfaragó" címet viseli.

Ezerháromszáznegyvenet írunk. Magyarföld Károly Róbert bölcs és erőskezű vezetésével kilábalóban van az Árpád-ház kihalása utáni, oligarchák táplálta zűrzavarból. A történet főhőse Zétényfi András diósgyőri kőfaragó, ki kényszerűségből elhagyja otthonát, és nekivág a világnak, hogy munkát, megélhetést keressen.

Örök élet! Az emberiség ősi vágya. Mely megvalósíthatatlan - vagy mégsem? Nathaniel Delinger, a látnok zseni a csillagok között találja meg ennek lehetőségét. A neve: Endümión.

A nem túl távoli jövőben az emberek látszólag tökéletes társadalomban élnek. A mindent és mindenkit irányító politikai elit a média és pszichoaktív szerek segítségével mossa át az emberek tudatát.

A fesztiválok kétségkívül a mai kor kiemelkedő ünnepei, részt venni egy ilyen eseményen sokak számára az év csúcspontját jelenti. A boldogságkereső ember számára vonzó az ünnepek idején lehetséges szabad cselekvés, életöröm és boldogságérzés átélése. 

Előkerül egy lány a budapesti éjszakából… 
Alexa testileg és lelkileg is megtört, mire a húga rátalált. A fizikai nyomok elhalványulnak ugyan, de véglegesen eltűnni sosem fognak. A rémálmok és a rettegés emléke viszont nem akar múlni, és a lány félelme talán nem is alaptalan. 
 

"Az igazi csend belülről fakad, 
néha elmondanám ám nem jön a hang, 
de verseimben ott van minden: 
érzés és gondolat." 
Bár olykor viharok is dúlnak, aztán mégis lecsitulnak.

Ficúr igazi bajban van, amikor a parti nádasban magához tér, és még a nevére sem emlékszik! Az persze elég hamar feltűnik neki, hogy lélegezni tud a szárazföldön, s parányi uszonyai segítségével a város felé indul, mert a tó, amelynek partján ébredt, félelemmel tölti el. 

Riadtan ébredt a telefon ébresztőjére. Hiába, na, régen volt az már, hogy óracsörgésre kellett kelnie. Majd ötven évig ébresztették ezek a fránya jószágok, éppen elég volt. Hamar megszokta, hogy nem kell korán elaludni, ráér, mert reggel addig alszik, amíg csak kedve van. Mostanában inkább azon bosszankodik, hogy sok időt tölt alvással abból a kevésből, ami még hátra van. Nem mintha öregnek érezné magát, inkább talán csak fele annyinak, mint amennyi valójában.

A székelyek írása több embert érdekel, mint korábban bármikor. A szakirodalom gazdag, mégsem találtunk eddig olyan összefoglaló kötetet, amely megbízhatóan tájékoztatna a székely írás középkori emlékeiről, eredetéről, használatáról. Ez a kötet ezt a hiányt szünteti meg: másfél évszázad kutatási eredményeit tekinti át, több száz év nyomtatott és írott forrásait, vésett, rótt, karcolt, festett emlékeit mutatja be és elemzi.