„Ez a könyv regény, nem pedig történelem, úgyhogy kézikönyvnek nem használható. Sőt, szakácskönyvként sem ajánlatos forgatni, noha egy sereg recept van benne” – szögezi le Kurt Vonnegut a „Mesterlövész” előszavában. Ez a könyv bizony ízig-vérig Vonnegut-regény, tele képtelenül groteszk ötletekkel és abszurd helyzetekkel. Ekképp válhat a főhős Rudy Waltz, a „semlegesnemű” patikus, tizenkét évesen kétszeres gyilkossá, majd húszévesen egy díjnyertes, ám előadhatatlan drámával szülőhelye, Midland City Shakespeare-jévé. A regény történései annyira meghökkentőek és komikusak, hogy szüntelenül nevetésre ingerelnek. Nevetésünk azonban, ahogy ezt már megszokhattuk a Mestertől, sohasem önfeledt hahota. Előszavában az akkor hatvanadik születésnapjára készülő író szimbolikus műnek nevezte a „Mesterlövész”-t, amelynek minden sora róla szól.
Mellesleg szakácskönyvnek sem rossz…