„-Közelebb! – adta ki az utasítást Hornblower a kormányosnak. És most, hogy ezt az utolsó parancsot is kiadta, gondolatai belevesztek az események szörnyű következetlenségébe. Körülötte a lövések mintha darabokra hasogatták volna az egész fedélzetét, mindenféle mély lyukak tátongtak a deszkák között. A lidércnyomás tudatosan átérzett kísértetiességével látta, hogy Bush elesik és vér folyik csonka lábszárából, amelyről egy ágyúgolyó letépte a lábfejét. Az orvos két segédje fölébehajolt, hogy levigyék a fedélközbe. -Hagyjatok a fedélzeten! – üvöltött kínjában Bush. – Ne nyúljatok hozzám, kutyák! -Vigyék el! – parancsolta Hornblower. Hangjának nyersége is beleillett ebbe a tébolyba, amely itt járta körülötte haláltáncát. De örült, hogy elküldheti innen Busht valahová, ahol talán még biztonság és élet várja. A keresztárboc ledőlt és csak úgy hullott körülötte a forgács, a kötéldarab, a faszilánk, mint a záporeső. A halál szakadt le rá felülről, halál leselkedett rá minden oldalról, de még mindig élt.”