A matematika a természet- és műszaki tudományok nyelve, így fejlődésének iránya és üteme alapvetően meghatározza életminőségünket. Mégis – nem csak nálunk, Magyarországon, hanem a világon szinte mindenütt – sokan szükséges rosszként tekintenek a matematikára, és ettől nem mentesek még a felsőfokú képzettséggel rendelkezők sem. Ennek az ellentmondásnak feloldása ihlette a szerzőt és éppen ezért elsősorban filozófusként fogalmazza meg a matematika természetét. Nem csoda, hogy a matematika idegen testnek tűnik az emberi kultúrán belül, hiszen egzakt, bizonytalanságoktól mentes megalapozása, az axiomatikus halmazelméleti és formális logikai módszerek elvárt használata jelenti a matematika művelését,­ amely előtanulmányok nélkül nem követhető.

A matematika mégsem csak ideák, absztrakt fogalmak elkülönült világa, a "matematizálás" lényege nem lezárt, kristálytiszta struktúrák megismerése vagy „felfedezése", hanem a hétköznapokban felvetődő problémák intuíción alapuló, már meglévő ismeretekre támaszkodó, próbálgatásos megoldása. Ezek a megoldási kísérletek gyakran tévedésekkel tarkítottak, vagy éppen zsákutcába vezetnek, erről szól a matematika története. E humanistának nevezett matematikafilozófia gyökereivel, illetve jelenkori neves képviselőivel ismerkedhet az olvasó.