A képek és a nézők kölcsönösen alakítják egymást, de meglepő módon, a szemlélő és a műalkotás közötti kapcsolatteremtésnek, vagyis a művészeti kommunikációnak alig van szakirodalma. Ezt a hiányt pótolja S. Nagy Katalin hozzáértő könyve, amely hosszú évek oktatási gyakorlatán alapuló tankönyv, de egyúttal a szakemberek és a művészet értő befogadását igénylő olvasóközönség számára is kalauzként szolgál.

A művészet 25.000 éves történetének kiemelkedő, ismert és ritkán emlegetett művei a kommunikáció legfontosabb jegyei szerint strukturálódnak. A fejezetcímek már magukban érzékeltetik, hogy itt másképp tekint a művészettörténész tárgyára: Arckifejezés és érzelmek: öröm; szomorúság; félelem; düh és harag; undor; meglepődés ábrázolása, Arckifejezés a portréfestészetben, portrészobrászatban: arcképek és önarcképek; Szemkontaktus, azaz intimitás: anya és gyermeke, a szerelmesek, a társaság körében; Egyedüllét helyzetei a munkára összpontosításban, az önimádatban; Mit árul el a csukott szem, az elrévedő pillantás; Kommunikáció a mozdulatban: a testtartásban, a kéztartásban, az érintésben, a távolságtartásban.

A kommunikáció hajdani eszközeit megörökítő művek elemzését követve, a mai kommunikáció gesztusait is másképp fogjuk megítélni.