Tudunk-e egyáltalán bármit is biztosan a fizikában? Tényleg mindig megmarad az energia? Igaz-e, hogy a mozgó test tömege nagyobb, mint a nyugvóé? Miből gondoljuk, hogy nincs éter? Mi következik abból, ha megfigyelik a Higgs-bozont? Lehet-e az euklidészi geometria mintájára a fizikát is axiomatizálni? Bizonyítják-e a világunk fizikai paraméterei az intelligens tervezettséget? Értjük-e, hogy időnként miért cserélnek egymással helyet váratlanul a Föld mágneses pólusai? Működik-e még a tudományban az az elv, hogy ,,az igazság fontosabb mint a siker"? Nem lehetséges-e, hogy valójában ,,minden másképp van"? Ezekről a kérdésekről szól Hraskó Péter új esszékötete.
A szerző korábbi kötetéről (A Könyvtár Foglyáról):
... az az érzésem, hogy mindenki talál
ebben a kötetben olyan gondolatokat, amelyeket hosszú távon is eltehet
magának és ezek birtokában talán egy kicsit másképpen néz majd arra a
világra, amely körülveszi és a tudományra, amelynek a szerző szerint
alapvető kötelessége, hogy nap, mint nap felmutassa az érvényes gondolkodás
példáit.
(Egyed László, Szonda, 2002 február 17 )
Hraskó Péter természetszerűleg egy kutató szemléletmódjával közelít témáihoz, ugyanakkor azonban írásaiból azonnal kiérezhető, hogy szenvedélyesen szeret tanítani - a szó nemes értelmében. Kiforrott tudását és lelkesedését igyekszik az olvasónak átadni - más szóval tudományt népszerűsít a legmagasabb fokon, azzal hogy gondolkodásra is késztet.
(Bencze Gyula fizikus, Magyar Tudomány 2002 december)