A könyv valamikor nedvességet kapott, ezért kissé foltos. A kora miatt sárgásak a lapok. Az utolsó lap kicsit kiszakadt, de még benne van. Agyon olvasott könyv benyomását kelti.
– Dobd el, vagy lövünk…!
A férfinak már verejtékezett a homloka. Megismerte a hangot. Nem, nem fognak neki kegyelmezni. Sem így, sem úgy. Az adót nem rejtheti el, itt van mellette, ő használta az imént. Már semmit sem tagadhat le. Nyilván követték a tábortól. A főnök nem ostoba, megfigyelte a tábor szélét a saját embereivel… És most a nyomára jutott.
Nem habozott már. Megpróbált kitörni. Három irányba is megeresztett egy-egy rövid sorozatot, fülsiketítően kattogott a géppisztoly, aztán lehajolt, és úgy próbált elosonni a negyedik irányba. Ő is zajt csapott, vele szemben sok láb dobogott, a fegyverzajra összecsődülnek, gondolta… Mielőtt ismét lőhetett volna, egészen közelről felugatott egy másik géppisztoly, és a férfi valósággal sikoltott,. A fájdalom szinte eszét vette.