László! De szép neve van! Isten éltesse!
S tinektek is hadd rántsuk meg a fületeket mind, akiket Lacinak, Lacikámnak, Lackónak, Lacának, Lackának, Lackásnak, Lacónak becézünk!
E nevet nem akárkikre akasztották, sem a régi világban, mert akkor a haza bajnokát, Szent László királyunkat állították az újszölött Lászlók bölcsője mellé őrszentül, sem manapság – hiszen mi a szentek épületes legendájánál kuszább történelemben bízunk, hogy majd életünk tanítómestere lesz, mindazon alakjaival, Hunyadi Lászlóval vagy egy Laci sógorral, akiknek tettei nevük továbbörökítése által őrzik a történelemi leckét.
A Lászlók emlékezetének frissítésére szánjuk ezt a könyvecskét: hogy kik kedvelték a László nevet minden időkben, s kik miket mondtak, írtak, festettek, mintáztak róluk. És amíg összeszedtük, az a sejtelmünk támadt, érthető lesz: Kik a Lászlók valójában.