A cím nem kihívás, nem kesztyűdobás a hagyományos köztudatnak. A szerző nem szerecsenmosdatást végez. Csak az igazságot keresi: leveleket, szóbeli vallomásokat vonultat fel, hogy bevilágítson a Madách kontra Fráter Erzsi per homályába. Az igazságszolgáltatás nemes vágya fűtötte írói szenvedélyét mérsékli az idegorvos szeme, amellyel taglalja és indokolja azt a negatív szerepet, amit Az ember tragédiája írójának életében Fráter Erzsébet betöltött.
Olyan írás ez, mely – a szerző szándéka szerint – nem vet árnyékot a költő dicsfényére, csak emberibb közelségbe hozza Madáchot, a végzetét a vérében hordó, szerencsétlen sorsú feleség arcáról pedig lehántja a szennyet, amit egy évszázad patinázott rá.
Az eddig ismeretlen források (levelek, beszélgetések során tett vallomások) az írói szándéktól függetlenül, objektíve is értékesek, figyelemre érdemesek, és elősegíthetik egy teljesebb, hitelesebb Madách-kép kialakulását.
A tanulmányt huszonhárom – többnyire dokumentumjellegű – fényképmelléklet egészíti ki.