A „Neptun” nevű háromárbocos vitorlás hajó a múlt század utolsó évében fut ki Manilából a tengerre, de úticélját, Marseille-t sohasem éri el. Már az induláskor baljós előjelek mutatkoznak: a hajóács és az egyik matróz, ki tudja, miért, ölre mennek, és félholtra verik egymást. A harmadtiszt és a hajógondnok holtrészegen fekszik kabinjában. Mintha az ördög szállta volna meg ezt a hajót, amelynél szebbet pedig soha életében nem látott Jensen másodtiszt, a történet elbeszélője. Az öldöklő indulatok nem kevésbé félelmetesek, mint a Neptun nyomában úszó cápák kielégíthetetlen ragadozó ösztöne. De az emberi indulatok mögött ott vannak a társadalom törvényei is. A kaotikus kegyetlenségből végül is a legénység szervezett lázadása bontakozik ki. Hogy a mindkét oldalról kevés reménnyel kecsegtető helyzetet hogyan oldja meg egy még reménytelenebbnek látszó helyzet váratlan kialakulása – ezt beszéli el Jensen másodtiszt szavaival Jens Bjorneboe (1920-1976), a norvég író, utolsó és legsikeresebb regényének befejező részében.
A könyv elején kicsike gyermeki firka, egyébként korának megfelelően néz ki a könyv.