Történt egy szép napon, hogy Charles Stirckland, jómódú tőzsdeügynök példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tűzhelyet, és Párizsba költözik. Mégpedig azért hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égő művészi víziót, szabaduljon a kínzó az alkotásra sarkalló ördögtől. Maughamot Gauguin életének eseményei ihlették Az ördög sarkantyúja megírásában.
A Sör és perec a kulcsregények közé tartozik: Thomas Hardy a nagy angol író regényes életrajza. „Az elbeszélő regénye és a regény-hős regénye oly boszorkányosan fonódnak itt egymásba, mint a madarak hosszú nyaka a régi ír díszítéseken”- írta e műről Szerb Antal, s valóban, ez az állandó átsiklás elsőből harmadik személybe teszi olyan varázslatossá Maughamnak ezt a talán legnépszerűbb regényét.
„Színház az egész világ” – vallja Maugham is a Színház-ban. Kicsit fölényesen, kiábrándultan és rezignáltan játszatja el színészeivel a témát: „mi színészek vagyunk, mi vagyunk a valóság – mindenki más csak a mi nyersanyagunk.” De ez a fölény nem egészen valódi – Júlia, Michael, Tom és Roger szerepjátszása mögül valódi fények árnyak, kis idillek és múló tragédiák bukkannak elő.