Nyíregyházán született 1947. június 22-én, vasárnap. Anyja öt éves korában megtanította írni, olvasni. Harmincegy éves volt, amikor 1954. április 4-én sok szenvedés után, súlyos betegségben meghalt.
Édesapja hamarosan újra megnősült, hogy ne nőjön fel anya nélkül. Így lett két testvére, Panni és Pali, majd később féltestvérként egy harmadik, Öcsi. Az általános iskolában jó bizonyítványokat kapott, de a gimnáziumba mégse vették fel, mert a szülei kisiparosok voltak. Hattagú családjuk egy asztalosműhely jövedelméből élt nem túl jól. Sokat olvasott, és olyankor mindig zsíros- és a cukros kenyereket evett.
Kilenc-tíz éves korától írt verseket, majd később novellákat, humoreszkeket, de a szülei úgy gondolták, írásból nem lehet megélni.
Jövője biztosítása érdekében a debreceni építőipari technikum építőgépész tagozatára járt négy évig. Ott kapott jogosítványt, például öt tonnaméteres toronydarura is. Érettségi után Budapestre került, ahol néhány évig technikusként, illetve könyvterjesztőként dolgozott. Később elvégezte a főiskolát könyvtár-népművelés szakon, majd közművelődési ismereteket tanult az egyetemen és népművelő lett. Tanított a nyíregyházi főiskolán, az ELTE bölcsészkarán és sok-sok tanfolyamon.
Közel harminc évig élt házasságban és két fia született: Gergely és Bence Szabolcs. Gergely operaénekes lett, aztán író, meg kántor is. Nagyon jó ifjúsági regényeket is. Két gyereke van, Benedek és Saci. Bece fia vezetőknek ír sikeres könyveket, és nagyon jó szónok. Most mindannyian együtt élnek egy nagy telken, de három különálló házban Gödön.
Első verse 1964-ben jelent meg a Kelet-Magyarország című napilapban, majd az Alföld című debreceni folyóiratban. Riportjait húsz éves korától közölte az Élet és Irodalom, majd novelláit a Forrás, a Napjaink és más lapok. Az elmúlt huszonöt évben megjelent néhány verseskötete, több mint húsz ifjúsági könyvem, és írt számos hangjátékot, tévéjátékot és filmet is. Ezek közül a legismertebb és a legkedvesebb a gyerekkora idején játszódó Sose halunk meg, amelynek főszereplője és rendezője Koltai Róbert volt.
Gyerekkori naplójegyzetei szerint mindig költő, illetve író akart lenni, de ezt nem merte akkoriban bevallani. Hetedik-nyolcadik osztályban mindenkinek azt mondta, hogy újságíró lesz. Azt könnyebben elfogadták. Nagy kacskaringók után, huszonkilenc évesen került az Új Tükör című kulturális magazin szerkesztőségébe, és újságíró volt 16 évig.
