A nagymama galambbá változik, az elhagyott trombita megszólal, a magányos kislány halacska lesz, az állatkereskedésben pótapa is kapható, és a nem létező kutya harap. Nógrádi Gábor meséi mindannyiunk által megélt érzéseket formálnak varázslatos történetekké. "A Galambnagymama első meséi közel húsz éve jelentek meg, és néhány szülőtől, nagymamától már akkor is kaptam kedves, dicsérő leveleket. Azóta számos tanárnő, édesanya írta meg, vagy mondta el személyesen, hogy könyveim közül a Galambnagymama a kedvence. Az író nagyon ritkán tudja kiszámítani műve valódi hatását az olvasóra. Így jártam én is. Gyerekeknek írtam ezeket a meséket, és az érzékenyebb kamaszok mellett a gyereklelkű felnőttek értik, érzik igazán." (Nógrádi Gábor)