-Jó estét kívánok!
Hoppá! Ha most nem kapom félre a fejem, és nem rúgom ki az ön lábait, akkor maga leüt itt engem! Mit káromkodik? Legközelebb legyen ügyesebb! Nem bírom az erőszakot. Éppen ezért nem engedem, hogy bárki megüssön. Egyáltalán miért támadott meg? Ne személyeskedjen. A kérdésemre válaszoljon. Gondolja, ha ütlegel, akkor majd okos leszek?

Mit jajgat? Várta volna meg a következő kuncsaftot. Ficam? Várjon, helyre teszem. Végeztem elsősegély tanfolyamot. Sőt! Másodiksegély tanfolyamot is. Sajnos az első vizsgámon meghalt az ampubaba. Most mit ordít? Ez már zajártalom.

Bocsánat. Ezek szerint nem ficam. Törés. Sínbe tegyem? Nem sínre! Mi vagyok én? Mit feltételez rólam? Ezek a jelzők engem nem sértenek, amiket itt tetszik kiabálni rám, de a rokonaimat honnét ismeri ilyen jól? Ne sírjon már, kérem! Legyen férfi! Hívok egy mentőt, jó? Amíg kijönnek, vigyázok önre! Ha már maga nem tud.

Mit csináljunk addig? Csillagokat nézegessünk? Értem. Maga azt lát. Na, de ebben a ködben? Inkább beszélgessünk. Hogy szolgál a kedves egészsége? Már megint nagyon csúnyán beszél. Akkor meséljen a munkájáról. Család? Na jó, így nem jutunk semmire. Inkább kérdezzen maga. Nem kérem, nem jártam karate tanfolyamra. Hosszú és rövidtávfutó voltam. Higgye el, a legjobb önvédelmi sport. Ha elég szorgalmasan csinálja, senki nem éri utol. Ja, hogy az előbbi lábelkaszálós figurát honnan? Focimeccsen láttam. A kapus így hárította a csatár támadását.

Űzött maga valamilyen sportot? Áh! Azok nem érnek semmit! Javasolom, járjon kézilabdázni, vagy vízipólózni, ha meg akar tanulni, verekedni. Sőt! Nem fogja elhinni. Sakk. Nemrégen láttam egy játszmát. A vesztésre álló úgy fejbe verte a táblával a másikat, hogy az egy hónapig minden alkalommal fordítva rakta fel a bábukat. A parasztokat a hátsó sorba. Azt mondta, védeni kell őket. Meg, hogy ideje egyszer egy olyan csatát is csinálni, ahol a tisztek támadnak, a parasztok meg nézik hátulról.

Na na! Ne kapkodjon itt fekve a lábam után! A töréssel vigyázni kell. A végén még a csont átszúr valami fontos eret, aztán elvérzik itt nekem. Mi van? Hogy az én hibám! A végén még maga jelent fel talán? Igen? Akkor csak várja meg egyedül a mentőt!

A viszontlátásra!

Kiadó: Magánkiadás

Oldalak száma: 120

ISBN: 978-963-06-5136-3

Kiadás éve: 2008

A könyv megvásárolható a szerzőtől, itt a Könyvmegállón.

A szerző életrajza elolvasható itt.