Ha összehasonlítjuk Osztrovszkij életrajzát és a regény történetét, könnyen azt gondolhatjuk, Az acélt megedzik - egyszerű önéletrajz. Önéletrajzi momentumok ugyan szép számmal vannak a regényben, ezek is fokozzák dokumentális hűségét, történelmi hitelét, valójában azonban jóval több, egy egész nemzedék, a forradalom alatt felnőtté érett ifjúság vall benne csodálatos és nehéz útjáról. Anélkül, hogy az író részletesebben időzne e nemzedék útjának egy-egy korszakánál, mégis jól érzékelteti fejlődését, jellemvonásait, a kor bonyolultságát és nehézségeit, de akár a forradalom előtti kisvárosba, akár a polgárháború frontjaira, építkezésre vagy gyárba visz is a cselekmény, sohasem csak esetleges, egyedi (az író saját élményanyagához kapcsolódó), hanem a művészi általánosítás magasabb szintjén jelenik meg. "A forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül" - írta Romain Rolland Osztrovszkijt méltató soraiban. Ilyen mestermű volt Nyikolaj Osztrovszkij is, aki élete tragédiáján felülemelkedve adta át eszményeket sugárzó művét a felnövekvő új generációnak.

(Csak postai úton küldöm könyvet, aminek az ára pluszban terheli a vásárlót.)