„Ez a könyv, melynek főhőse egy még nem is létező személy, a Fekete Gén, tulajdonképpen emberi lehetőségeinkről szól, természetesen nem a futurológia eszközeivel – ennyiben tehát nem tudományos. Ugyanakkor, mivel cselekménye 2000-ben játszódik, nem is különösen fantasztikus…”
„Ebben a könyvben olyan emberek szerepelnek, akik számára a jövő – immár saját jövőjük – nem közömbös. Ilyen értelemben hasonlatosak hozzánk, többiekhez, akik a sci-fi műfajának olvasóiként és íróiként azt tesszük, ami csak az ember számára adatott meg az élő és élettelen világban: tervezzük az emberiség egészének, fajtánk, nemünk egészének jövendőjét…” – írja könyve bevezetőjében Apáti Miklós.