Palotai Boris regényeinek java abból a fogékonyságból született, amellyel elmúlt évtizedeink legégetőbb emberi gondjaira, legdrámaibb élethelyzeteire figyelt fel, néha elsőként íróink közül. És természetesen bátorságából, ahogy ezekről a kérdésekről gondolkodni mert. A férfi-ben annak a ténynek a tragikus veszélyeivel vetett számot, hogy az üldözések, a haláltáborok túlélői és a tömeggyilkosságok egykori végrehajtói, a fasizmus kiszolgálói a háború utáni mindennapokban gyanútlanul összesodródtak, egymás mellett éltek.
A regény hősnője gyermekeit, férjét vesztette el a lágerekben. Visszatérve testi-lelki dermedtségben tűri el a napok múlását. S egyszer csak vak erővel tör fel belőle az élni akarás, egy szenvedélyes szerelem képében – vagy kíséretében. És a kegyetlen véletlen folytán éppen egy volt csendőr, egy rejtőző gazember lett a választottja, tehát öntudatlanul beszennyezte ezzel az érzéssel gyászát, igazát, tragédiáját.