Egzotikus környezetben játszódik a szerző legújabb regénye. Főhőse Tordai Tamás, fiatal magyar orvos, egy közép-afrikai országban gyógyítja betegeit. Az egyenlítői forró éghajlat többszörösen is próbára teszi a messziről jött idegent. Az emberi környezet sem könnyíti meg életét. A történet kezdetén a nyomor és a törzsi ellentétek hamu alatt izzó parazsát lobbantják lángra a szakadár politikai erők. Hirtelen minden megváltozik a könyörtelenül tűző nap alatt fekvő Bangarában. A városban a mohamedán kereskedők, a tubu nomádok, a fulani pásztorok, a sokféle bőrszínű és vallású embertömeg megbolydul. A volt francia gyarmaton dolgozó külföldi szakemberek, a fehérek elmenekülnek. Nem csupán ők érzik magukat veszélyben – mindenki élete nagyon olcsó lett… Tamás esküjéhez híven kitart betegei mellett, míg az események az ő lépteit is másfelé irányítják. A váratlanul felbukkanó szép és okos svájci fényképésznő, Christine iránti szerelme az egyetlen érzés, amely most fontos számára. Egy ponton túl úgy érzi, felelős a lányért, segítenie kell rajta és önmagán is. Együtt menekülnek hát a sivatagon keresztül, ahol a megrázó élmények hatására sem vesztik el emberségüket. Felemelő egymásra találásuk alatt Tamás úgy érzi, Christine hatására maga is jobb, hősiesen harcolni képes, igaz emberré lett. Egymással és egymásért állják ki a veszélyeket, már csak egymást látják, és már nem csupán puszta életükért, de szerelmükért futnak-száguldanak-menekülnek a történelem váratlanul szemük elé táruló csapdái, az ezerarcú üldözők, a lépten-nyomon leselkedő halál elől. Rajtuk nem fog a fáradtság, a gyűlölet, az alattomos szándék. Ezt hiszik, és ebben reménykednek az utolsó percig… Christine és Tamás szerelme több, mint jelkép. A sokat szenvedett földön egész világok nyújtják-nyújtanák így kezüket egymás felé, dacolva széllel-viharral.