„Simogatásokkal stigmatizálva
A porcelán arcélek. Pátosz kell, berekesztő,
Hősi, sötét, beethoveni c-moll,
Távlat kell, fölkarcolni a jégpályát, s egymást
Simogatásokkal stigmatizálni.”

Vörösiszap-áradás, egy elhagyatott fürdőhely graffitijei, Bihar megye protestáns vidéke, Lear király emailfiókja, klímaváltozás és Párizs–Dakar: Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája. Nagyszerű nők és kisszerű férfiak, űrperspektíva és mikrorealizmus – mindezek mögött pedig egyfolytában ott szól az a "hősi, sötét, beethoveni c-moll", mely az egész kötet hangütését meghatározza. Térey János kilencedik verseskötete érett és kíméletlen áttekintése a ma világának, a jellegzetesen magyar problémáktól a globális katasztrófákig és vissza, azonban szóhoz jut benne a szerző legbensőségesebb, legszemélyesebb lírája is