Az Európai Uniót számos válságjelenség jellemzi, amelyek megoldatlansága egyre élesebb vitákat gerjeszt.

Jelenleg két olyan súlyos probléma van, amelyik megoldatlansága szembe állítja egymással az uniós országokat. Az egyik az, hogy az euró bevezetésének és a pénzmozgások liberalizálásának hatására az Unió adós és hitelező országok táborára szakadt szét, amelyek között egyre hevesebb vita van kibontakozóban. A másik akut probléma az Unió külpolitikája, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy geopolitikai helyzete.

Az uniós integrációt sürgető politikai és gazdasági elit ugyan sokszor kifejezte azt az óhaját, hogy az uniónak kifelé egy hangon kell beszélnie, konkrét esetekben azonban, legyen az a török tagság, az iraki háború vagy az ukrán válság, nagyon is kijönnek az egyes országok közötti véleménykülönbségek.

E problémákra egyelőre nincs mindenki által elfogadható megoldás.

Vannak azután olyan problémák, amelyek nem annyira országok között, mint inkább országokon belül, az egyes társadalmi csoportok között jelentkeznek, de kihathatnak az unió egészének működésére és különösen a jövőbeli integráció lehetőségére. Ezek egyike a valamikori szociális piacgazdaság lebontása, a magas szintű munkanélküliség állandósulása és ennek következtében a középrétegek elszegényedése és az ezzel járó létbizonytalanság. E mellett jelentkezik egy olyan hosszú távú probléma is, mint a bevándorolt iszlám lakosság integrálhatósága, vagy a demográfiai válság, amely, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az európai őslakosság eltűnéséhez fog vezetni.

Ma az Unió jövőjét illetően inkább kérdések, mintsem válaszok fogalmazhatók meg, vagyis a problémák inkább halmozódnak, mint megoldódnának. Ami tanulságként mindebből hazánk számára levonható, az az, hogy egy rendkívül bizonytalan jövővel kell szembenéznünk, és az országot a legkülönbözőbb eshetőségekre is fel kell készítenünk, amit akkor érhetünk el, ha a külső függőségünket ésszerű mértékben csökkenteni tudjuk.