Különleges ​cím egy – remélem – különleges könyvhöz. Joggal kérdezhetik, hogyan is született meg az Utolsó pokoli történetek után. A válasz végtelenül egyszerű: tavaly azt hittem, hogy nem lesz folytatás. Tévedtem, a különkiadást elolvasva remélem, megbocsátják ezt nekem. Mert hát annyi minden történt… A Pokoli történetek segítségével ezúttal eljuthatunk Vietnamba és Kambodzsába, megismerhetik a gyilkos mezők világát, ahol a koponyák ezrei és a szögesdrótok között mindig zöld a fű. Ezen a vidéken, egy elfelejtett magyar árvaházban élnek a magyar árvák. Történetük lebilincselően izgalmas, majd meglátják… Aztán bemutatom önöknek az énekes lányt, aki a halállal is dacolva csak egyet akart, énekelni, énekelni és énekelni, minden áron. Tartsanak velem nyugat-afrikai Ghánába, pontosabban Accra-Adabrakába is, ahol mézédes az ananász, és ahol egy bűbájos, koromfekete, ízig-vérig magyar ember, Feri bácsi az igazi sztár. Megismerhetik egy édesanya történetét, aki mindig is könyvet akart írni, de sohasem sikerült neki. Aztán mégis megírta élete egyetlen könyvét – a saját kisgyermeke haláláról. A huszonöt fejezet segítségével körbeutazhatják a földet Ciprustól Kolumbiáig, bepillantást nyerhetnek a pakisztáni hegyekben élő szemétevő gyerekek életébe, Las Vegas csillogóan titokzatos világába. Megtudhatják, hogyan lesz egy nyugdíjas bányászból vallási guru egy magyar nyomortelepen, és találkozhatnak az Aruba szigetén élő Sztálinnal is. Különös utazások voltak ezek, sok izgalmas, torokszorító vagy éppen mulatságos történettel, amelyek remélem, hogy méltók a különkiadáshoz.