A ​regény története Trujullo diktatúrája alatt játszódik, 1937-ben, Hispaniola szigetének dominikai oldalán, ahol a szegényebb Haitiról jött férfiak a cukornád-ültetvényeken dolgoznak, a nők pedig a patrícius mulatt családoknál cselédeskednek. Narrátora, a fiatal Amabelle Désir szobalány, aki úrnőjével együtt gyerekeskedett, a lány szerelme, Sébastien pedig nádvágó a szomszéd birtokon. Az eleinte békés atmoszférát csak szüleik halálára való emlékezés töri meg időnként – Amabelle apja és anyja a határfolyóba veszett. Költőien erotikus éjszakáikat Amabelle kunyhójában először az mérgezi meg, hogy a lány úrnőjének katonatiszt férje elgázolja Sébastien legjobb barátját. Aztán lábra kapnak a híresztelések: Trujillo egyes alakulatai és a felhergelt határmenti dominikaiak lemészárolni készülnek a haiti vendégmunkásokat… Az erdőn-hegyen csoportosan menekülők után valóságos hajtóvadászat indul, iszonyú kegyetlenkedésekre kerül sor, amelyek a határfolyónál tetőznek, amin a haitiak többsége hiába próbál átevickélni.
Egy különös, idegen világ különös mellékszereplők sokaságával (az úrnő spanyol apja recsegő telepes rádión próbálja nyomon követni az egy világnyira zajló „otthoni” háborút, Franco polgárháborúját), álomszerűen szépséges próza, buja természeti környezet, vérgőzös valóság. Történelmi regény, melynek témái máig rezonálnak, hiszen ma is különféle katonai vagy kvázi-katonai rezsimek uralkodnak mindkét államban, a haitiak máig vendégmunkáskodnak a gazdagabb szomszédnál, s a borzasztó érzéketlenséggel leírt tájfun ma is szedi áldozatait a szél, eső és tenger verte Hispaniolán.