A XVII. század első felének derék, burgundi mesterembere, a reneszánsz szellemének bővérű utóda, a köztiszteletben álló polgár, a harmadik rend öntudatos képviselője a Bastille majdani lerombolóinak itt még tűrő őse. Egyelőre békével és humorral szemléli a dolgokat. Bölcs, aki néha a bolond szerepében is tetszeleg, életművész, az élet nagy kalandjának kíváncsi élvezője. Egyszemélyben asztalosmester, művész, író filozófus, választott elöljáró és mókamester. Szószátyár, borissza és szoknyabolond, akinek erkölcsi rangját az adja meg, hogy nem akar több lenni önmagánál, így válik a humánum megtestesítőjévé, így marad sok viszontagság után is emberi, emberséges ember.