Két ​robbanással kezdődik a regény. Az első sötét és fenyegető: Prokop mérnöknek, a „destruktív kémia” megszállotjának legújabb robbanóanyaga titokzatos körülmények között, „magától” felrobban. A második robbanás látszólag szelídebb természetű: Prokop beleszeret egy lányba, akit mindössze kétszer látott, s akiről semmit se tud. A történet ettől fogva kétrétegű: az egyik Prokop kalandjainak valóságos síkja, s ez alatt húzódik a szimbólumokkal zsúfolt másik réteg. Irgalmatlan hajsza kezdődik: Prokop az ismeretlen lányt és a találmányáról néhány alapadatot szerzett egykori, elzüllött barátját keresi, őt viszont titokzatos és sötét hatalmak hajszolják, s csalják végül tőrbe. Események forgatagába kerül, s a súlyos megpróbáltatások nem enyhítik sem az idillikus szerelem egy vidéki lány alakjában, sem a szenvedélyes szerelem a rejtélyes, s Prokopot fogságában tartó hatalom hercegnőjével. Prokop egyszerre küzd az ismeretlen lányért, az Ideálért, s pusztító találmánya titkáért, a Rosszért, s az érzelmek, események és cselekedetek viharain kell átvergődnie ahhoz, hogy megértse: az ideált nem érheti el, a rosszat pedig nem szabad. Fantasztikus regény? Kalandregény? Szimbolikus regény, lélekrajzi regény vagy éppen detektívregény? Mindez együtt Capek olyan mestere az írásnak, hogy e sokféleségből (a humor és szatíra elemeiről sem feledkezve meg) egynemű anyagot teremt, amely meghódít minden olvasót.