A két kisregény jellegzetesen kalandos sci-fi, a rövid elbeszéléseket viszont a groteszk fantázia, a gúnyolódó ötlet jellemzi. Mégis akár a valóság látszatát, akár a fizikailag lehetetlent választja az író környezetként, mindig elsősorban és alapvetően az ember áll érdeklődése középpontjában. Emberek, akik jóllehet a messze jövőben élnek, távoli bolygók meghódításáért küzdenek, mégsem „szuperhősők”, hanem akár kortársaink, akár személyes ismerőseink is lehetnének. Az író lehetetlent nem ismerő képzelete, szuggesztív írásművészete, groteszk, tudatosan túlzó karikatúrái bizonyára kedvelt olvasmánnyá fogják tenni ezt a könyvet.