Amikor ​Arthur Koestler 1983-ban meghalt, egy korszakos remény szállt vele sírba. Későbbi látványos kiábrándulása ellenére személyében jelképezte a századdal egyidős forradalmi reményeket, azt a hitet, hogy az igazságos, az embernek valóban emberhez méltó körülményeket biztosító társadalom csupán karnyújtásnyira van…
Koestler a század egyik legterjedelmesebb s – nyugodtan hozzátehetjük – gondolatiságában egyik legellentmondásosabb életművét hagyta az utókorra. Közel harminckötetnyi írásról van szó, amelyek a való világ szinte valamennyi jelenségét, eszméjét, mozgalmát érintik: kommunizmus, cionizmus, halálbüntetés, a csillagászat története, pszichológia, jóga, Zen-buddhizmus, kvantumfizika, parajelenségek…
A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hőse, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös végpontját igyekeznek „összeházasítani”. Még tágabban értelmezve, a jógi és a komisszár a szabadság és determinizmus között meglévő örök ellentétet is kifejezi. A végtelennel állandó kapcsolatban álló jógi és a zárt rendszerben élő s annak fenntartásában érdekelt komisszár között kibékíthetetlen ellentét feszül…