Az ​amerikai költészet vitathatatlan sikerének titka az a friss látásmód, az a bátorság, ahogyan a tizenkilencedik századi pionírokhoz hasonlóan hódított és hódít meg újabbnál újabb területeket az emberi szellem tartományaiból. Az amerikai költők hamar ráébredtek, hogy folytatható hagyományért hiába sóvárognak vissza Európába: szembenéztek hát azzal, hogy a hagyománytalanságból, az identitásproblémából is fakadhat nagy költészet, ha párosul a pionírszemlélet nyughatatlan kísérletezőkedvével. Ezért olyan elevenbe vágó, anyagszerűen lüktető, ahogyan az amerikai költők a személyiség határait, a lélekmély titkait vizsgálják. Az Amerikai költők antológiája ízelítőt ad a gyarmati kor költészetéből, bő terjedelemben mutatja be a részben európai hatásokra kibontakozó, de hamarosan Európára is visszaható romantikus költészet olyan alkotóit, mint Poe, Emerson, Whitman, Dickinson és Longfellow; és nagy teret szentel a huszadik századi modernizmus két nagy nemzedékének: a század első évtizedeiben induló Pound, Frost, Stevens, Williams, Jeffers, Warren, Tate, Aiken lírájának, valamint a háború utáni generáció főbb irányzatainak, így a vallomásos, a beat, a projektív, a New York-i iskola és mozgalmakhoz nem csatlakozó mesterek költészetének. Az antológia a tizenhetedik század végétől századunk hatvanas éveinek végéig kínál átfogó válogatást az amerikai költészet legértékesebb alkotásaiból.