1920-ban szörnyű járvány söpört végig Amerikán. Az áldozatai néhány görcsös rángást követően furcsa pózba merevedtek, s többé meg se mozdultak. Szemüket egy pontra szegezve morzsolták éveiket, évtizedeiket a „szerencsés” túlélők. Az orvosok már lemondtak a szoborrá dermedt emberekről. Úgy vélték, talán már nem is tekinthetők embereknek. 1969-ben egy akkor csodaszernek számító szer felfedezése után egy vállalkozó szellemű kutatónak eszébe jutott, miért ne alkalmazhatnák a Parkinson-kórban hatásos vegyületet az álomkórban szenvedő betegeknél? A kísérlet nyomán csoda történt: az évtizedekig tetszhalott emberek feltámadtak, beszélni, rajzolni, sőt énekelni kezdtek. Teljes erőből élvezni akarták az Életet, mely számukra csaknem elveszett. Az egyik beteg olyannyira vágyott az önálló életre, hogy emiatt összeütközésbe került a kórház vezetőivel…