"Ez ​a különleges ország az Ibér-félsziget nyugati szegélyén már csak elméletileg tartozik Európához. Lakói legszívesebben atlantinak mondják magukat, ami azt jelenti, hogy a félsziget és egyben Európa felé vezető folyóvölgyek és hegyszorosok örvényeinél mindig is többre tartották a nagy távlatú tenger végtelen útjait, amely az egész világgal kötötte össze őket. Híres hajósok és egyben felfedezők is voltak a portugálok, talán elég, ha emlékeztetőül Vasco de Gamma és Magelhaes nevét említjük. Igen sok újdonsággal, furcsa gyümölcsökkel, fűszerekkel ismertették meg Európát a történelem folyamán.
Különleges ország azért is, mert nagy hatású kultúrák ötvöződéséből keletkezett: római emlékei vetekednek a spanyolországiakkal, a vizigótok kora középkori művészete és civilizációja szintén rányomta bélyegét a késő középkori vívmányokkal együtt, és végül az egészet árnyalataiban módosította a mór kultúra behatolása. Így aztán természetesnek tartjuk, hogy gótikus ívek mellett azulejocsempés falakat láthatunk, és különlegesen szövevényes, dús barokk díszítésű templomhomlokzatok hol spanyolországi mintákat, hol pedig a dél-amerikai őserdő gazdag burjánzását juttatják eszünkbe.
Az ország tájai is külön figyelmet érdemelnek. A mediterrán éghajlat dél felé haladva fokozatosan már-már szubtropikussá válik, számunkra egzotikus, ismeretlen növények jelennek meg, vadregényes hegyek, kívánatosan honokos vagy fenyegetően sziklás tengerpartok váltogatják egymást. Olajfák és narancsligetek között jutunk el a déli partvidék banánültetvényei közé.
A műemlékek és természeti látnivalók mögött nem marad el – sőt gyakran felül is múlja őket – a festák, különféle ünnepek pazarlóan színes látványa. Portugália még a latin országok között is híres fantáziadús felvonulásokkal egybekötött ünnepeiről, bikaviadalairól és búcsújárásairól.
A szerző, miután ismerteti Portugália természetföldrajzi helyzetét, történelmét, gazdasági életét és kultúráját, a „Részletes útikalauz” fejezetben mindenekelőtt a fővárost, a Tejo tölcsértorkolatában fekvő Lisszabont és közvetlen környékét mutatja be. Innen megyünk tovább az ország északi részébe, Coimbrába, a portugál Athénba, majd Portóba és a kissé elhagyatott északi területekre. Ezután a fővárostól keletre eső tartományokban a Bejra hegyei között és a Tejo, valamint Zézere völgyében folytatjuk utazásainkat, míg el nem jutunk Algarve déli tengerparti tájaira. Az útikalauz most már a szigeteket veszi sorra, főleg a két nagy távoli szigetcsoportot: a Madeirát és az Atlanti-óceán fontos Azori-szigeteit.
Az utolsó, „Gyakorlat tudnivalók” című részben a szerző minden olyan információt igyekszik megadni, amelyre Portugáliában járó turistáknak szükségük lehet. Nemcsak a vendéglői rendelést, a közlekedést és a szállodakeresést könnyíti meg, hanem a kis útiszótárral és az ismétlődő kifejezések jegyzékével az informálódást és a kapcsolatfelvételt is lehetővé teszi. A kötet végén álló betűrendes helynévmutató az olvasónak a tájékozódást, a 24 oldalas térképmelléklet pedig a helyszíni eligazodást könnyíti meg. A könyv gazdag fényképanyagot is tartalmaz."