"Incipit ​prologus in cronicam Hungarorum – itt kezdődik az előbeszéd a magyarok krónikájához, írta 1358. május 15-én egy régi szerkesztő a Bécsi Képes Krónika, az első olyan hazai történeti mű élére, amelynek szövegét képek, miniatúrák díszítik. Ezt az elsőt azóta, több mint hat évszázadon át, hosszú sorban mindig újak követték. Mint másutt, nálunk is ez lett a hagyományos műfaj, a megszokott: a történelmet a szöveg mondja el, s a kép csak a szemléltetés, élénkítés vagy a díszítés eszköze.
E könyvünk itt most más műfajt képvisel. Az olvasó e kötetben nem valami kivonatos, rövid szöveges történelmet kap kezébe, a szokottnál több illusztrációval, hanem olyan, lehetőleg hiteles képanyagot, amelynek magának kell történelmünket bemutatnia. A képleírások szövege csak a magyarázatot adja hozzá, az eligazodást segíti. A fejezetek élén álló bevezető pedig elsősorban a képanyag és az egykorú valóság viszonyát próbálják érzékeltetni.
A kiadó e jelentős vállalkozása a mai kor emberének a mi életnek megfelelő új típusú kötettel kívánja gyarapítani a magyar történelmet ismertető könyvek sorát. Ily gazdag és sokoldalú képanyag történetünkről eddig egyetlen kiadványunkban nem látott még így együtt napvilágot. Összeállításában kiváló szakemberek vettek részt; a képoldalakat összeállította és a képaláírásokat készítette: Szücs Jenő, R. Várkonyi Ágnes, Szabad György, Siklós András és Pamlényi Ervin. A bevezető szövegeket írta: Kosáry Domokos, Szabad György, Siklós András és Pamlényi Ervin. A kötetet szerkesztette: Kosáry Domokos.
Szeretnénk, ha a Magyarország története képekben című kötet megnyerné az olvasók tetszését; egyaránt szívesen forgatná a történelem iránt már régen érdeklődők népes tábora, és mindazok – különösen a fiatalok –, akik most ismerkednek meg hazánk múltjával.
A második világháború előtti, kisebb-nagyobb, hasonló céllal összeállított kiadványok nemcsak szemléletükben, hanem jórészt adat-anyagukban is igen elavultak már. A felszabadulás óta hazánk számos táját felmérték, felkutatták a részlet-témákról szóló útikönyvek, de ugyanilyen számos terület maradt „fehér folt” az idegenforgalom számára.
Hazánk egészéről csak kisebb, elnagyolt publikációk láttak napvilágot. Kivétel csupán az 1955-ben megjelent Magyarország útikönyv volt, amely azóta számos idegen nyelven is szép sikert aratott. Ez azonban műfajában sokkal közelebb állt a szépirodalmi útleíráshoz, mint az útikönyvhöz.
Könyvünk valóban „útikönyv”, célja az, hogy az utóbbi években igen erősen megnövekedett utazási kedvnek megfelelően a lehetőséghez mérten teljességre törekedve minden, a turizmus szempontjából érdemleges részletében bemutassa hazánkat.
Hosszú éveken át – s nem éppen indokolatlanul – gyakran hangzott el hazai és külföldi szakemberek, érdeklődők részéről az észrevétel: a magyar útikönyvek túlságosan is lelkendezők, kevés bennük a praktikus idegenforgalmi eligazítás. A Magyarország c. nagyútikönyv összeállítóit a tartózkodó tárgyilagosság vezette. Azt igyekszünk bemutatni, hogy hazánk sokkal gazdagabb szépségekben, látnivalókban, nevezetességekben, idegenforgalmi értékekben, mint amilyennek a külföld-révület olykor festi. Külföldieket vendégül látó magyaroknak is hasznos segítőtársul szolgálhat útikönyvünk hosszabb-rövidebb belföld utazások, túrautak szervezéséhez, hiszen – valljuk be – sokszor megakadunk a program összeállításában, ha csak a szomszéd városról vagy megyéről van is szó.
Öröm volt számunkra összegyűjteni, kidolgozni ezt a „leltárt” – s szeretnénk, ha ugyanilyen örömet szereznénk vele az olvasónak is."