"A nagy, mélyreható benyomást az tette rám, hogy megismertem a Szovjetunióban egy olyan világot, amelynek létezéséről nem tudtam. Ha valakik korábban azt állították, hogy a Szovjetunióban internáló táborok vannak – mint a Gulág-, amelyekben az ártatlan emberek tömegei raboskodnak és kényszermunkát végeznek, rágalmazónak, a szocializmus ellenségeinek tartottam őket.
De hát ők az igazat mondták, mert ez a világ létezik. Ez a „kemény tény”, amelyet – akár tetszik, akár nem – el kell fogadni. Így tanította Lenin. Ennek a ténynek az elismerése természetesen megrendítette kommunista világnézetemet. Minthogy az utóbbi években csak politikával foglalkoztam, életcélomnak tekintettem az igazságos, kommunista társadalmi rend megteremtését, az érte folytatott harcot. Nagy lelki válságot okozott nekem ez a megrendülés. Ideáljaim között ennek az eltitkolt világnak, amely hazugságra, rágalmakra, ártatlan emberek szenvedésére épül, nincs helye."