"A ​Satyricon – amelyből Fellini nagysikerű filmet készített – az antik prózairodalom legértékesebb művei közé tartozik.
Az író, aki eleinte Nero bizalmasa, s akinek szava és ítélete ízlés dolgában a véres kezű zsarnok számára is parancs volt, a Piso-összeesküvésben való részvétele miatt öngyilkosságra kényszerült. Petronius alakja ugyanakkor az irodalomba is bevonult, hiszen ő Sienkiewicz Quo vadis? című regényének egyik főszereplője.
Egyesek úgy vélik hogy Satyricon hatalmas erkölcsrajznak készült: Petronius egy sokat látott, sokat élt ember éleslátásával bemutatja és kifigurázza a római társadalom valamennyi rétegét és azok hibáit. Ebben az ábrázolási mód szerves tartozéka a szellemes stílus, és a vaskos pikantéria. Az ókori ember másképpen gondolkodott a szerelemről, egyáltalán a test dolgairól, s a gyönyörhajhászás az élet legjellegzetesebb mozzanatai közé tartozott, így a könyvben természetszerűleg sűrűsödnek az efféle stíluselemek.
Ennek ellenére a Satyricon egésze bámulatosan hű és gazdag tükre egy ellentmondásos fojtott levegőjű kornak."