Esterházy, ​bár szépprózai munkáival a modern magyar irodalom egyik kiemelkedő írójává vált, az elmúlt másfél évtizedben kiteljesedett publicisztikájával is széles körben aratott sikert. Az eddig három kötetben közzétett cikkek, esszék, tárcák (A kitömött hattyú, 881616; Az elefántcsonttoronyból, 910911; A halacska csodálatos élete, az ÚK nem ismertette) minden frivolságuk, játékosságuk dacára egy nagy író-publicista arcélét mutatják – némiképp a mesterként is tisztelt Kosztolányit idézve. Amikor az irodalmi lapokban, folyóiratokban „síró-nevető” cikkeket kezdett el írni, felkérésre tette, s elsősorban irodalmi témákat járt körül a maga módján. A nyolcvanas évek eleje az irodalom önvédelmét, a szépírás szellemi függetlenségének hangsúlyozását tette szükségessé. Tisztelgett a mesterek, a példaképek előtt: Ottlikról, Nemes Nagyról, Mándyról, Mészölyről elmélkedett, komolyságot és frivolitást keverve, politikai értelmű allúziókra játszva. A rendszerváltás éveiben, a Hitel hasábjain indította meg a mindennapi politika dolgait is érintő, elvi kérdésekben állásfoglalást vállaló publicisztikáját Az elefántcsonttoronyból. „Nevesíti indulatait”, „falra hányja a borsót”, könyvekre reflektál, Torgyán-díjat alapít – szellemessége, fricskái ma is élvezetesek, az időszerűség elmúlta nem koptatta meg szövegét. Az eredetileg, első kiadásban 1991-ben megjelent A halacska.-kötetben külföldi konferenciákon elmondott beszédek, személyes, családi alapozású cikkek, futballista-történetek, közép-európai keservekről szóló vallomások: élet, politika, mindennapok és ünnepek témái között cikázik. Minden témája kezére áll, nyelve azért fordulatos és „kacifánt”, mert gondolkodása, szelleme és észjárása is olyan. – Az olvasók széles köre lelheti benne kedvét.