életrajza (1950-)

Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett (szakdolgozatának címe: Optimum binary search trees), és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, azóta szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelöli ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető (idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.). Munkásságát eddigi két fő műve tagolja három részre. A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Mindez egy „főszöveg” és az – egyébként jóval nagyobb terjedelmű – jegyzetapparátus formáját veszi fel, létrehozva ezzel egy sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret. Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra. Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelent Esterházy Péter pályáján. A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre. Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.     Fontosabb díjak, elismerések:    1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap) 1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia) 1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ) 1983 – Füst Milán-jutalom 1984 – Déry Tibor-jutalomdíj 1986 – József Attila-díj 1986 – Örley-díj 1988 – Vilenica-díj (Szlovénia) 1990 – Krúdy Gyula-díj 1990 – Az Év Könyve Jutalom 1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja 1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország) 1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia) 1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja 1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország) 1994 – Szabad Sajtó Díj 1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja 1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja 1995 – Björnson-díj (Norvégia) 1996 – Kossuth-díj 1996 – Szép Ernő-jutalom 1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor) 1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap) 1999 – Osztrák Állami Díj 2001 – Magyar Irodalmi Díj 2001 – Márai Sándor-díj 2001 – Gundel Művészeti Díj 2002 – Herder-díj 2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország) 2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár) 2004 – Pro Europa-díj 2004 – Grinzane Cavour-díj 2006 – Prima Primissima-díj 2006 – Bari-díj 2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly) 2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) 2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj 2008 – A Magyar Kultúra Követe 2009 – Húsz Éves a Köztársaság Díj 2009 – Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria) 2011 – AEGON Művészeti Díj    

Az életrajzot Kappanyos András írta, kiegészítette Balogh Endre.

Forrás: pim.hu