Az Ivan Gyenyiszovics egy napjá-t első ízben 1963-ban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A következő esztendőben írta róla Lukács György: "... A múlt feltárása nélkül nem tárható fel a jelen, Szolzsenyicin műve, az Ivan Gyenyiszovics egy napja jelentős előjátéka annak, hogy az irodalom újból önmagára találjon a szocialista jelenben. (...) Szolzsenyicin tette abban rejlik, hogy egy tetszés szerinti tábor eseménytelen napját irodalmilag a még le nem győzött, íróilag még nem ábrázolt múlt szimbólumává tette. Noha maga a tábor a sztálini korszak legszélsőségesebb kiéleződése, Szolzsenyicin szürkére művészien szürkével festett részletét a sztálini hétköznapok jelképévé emelte. ez éppen a költői kérdésfeltevés miatt sikerült neki: Milyen követelményeket támasztott ez a kor az emberekkel szemben? Ki védte meg emberi lényét? Ki mentette meg emberi méltóságát és integritását? Ki - és miként - állt helyt? Ki őrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol görbült, hol tört el, hol semmisült meg? Mivel Szolzsenyicen rigorózusan a közvetlen tábori életre szorítkozott, a kérdést egyidejűleg tudta egészen általánosan és egészen konkrétan feltenni. (...) Szolzsenyicin elbeszélése véleményünk szerint mérföldkövet jelent majd a jövő felé vezető úton."