A ​romantika óriásának ez a kései műve a jakobinus diktatúra nehéz esztendejéről, 1793-ról szól. A mű megírásának idején – 1873-ban, két évvel a Párizsi Kommün tragikus bukása után – a francia nép már levert forradalmainak egész sorára tekinthet vissza. A forradalmak és a Kommün igazságának vállalása késztette arra az aggastyán írót, hogy regényében a forradalmi eszméknek monumentális emlékművet állítson. A regény a hatalom megtartásának kulcskérdése köré építkezik, ez az a feladat, amely történelmi leckeként magasodik a forradalmárok előtt. Külső és belső ellenség, eszmék és eszmények harca veszélyezteti a forradalom létét. Alapvetően a harmadik rend – plebejus és polgár – vívja harcát a feudalizmus erőivel. A drámai küzdelem paradoxona: mindkét oldalon a nép fiai küzdenek – arisztokraták vezetésével. Két márki – nagybácsi és unokaöcs – áll a harcolók élén, a két világ, a régi és az új képviseletében. Az ellenforradalmi Vendée és a forradalmi Párizs csap össze öldöklő csatában, mely ha nem is végleges de újabb győzelmet hoz a forradalom eszméjének. A 24 kötetből álló sorozat végigkíséri a társadalmi fejlődés folyamatát a rabszolgatartó társadalomtól egészen a szocializmus világáig.