Két hegyvidéki falucska – Longeverne és Velrans – emberemlékezet óta ádázul gyűlölködik, nem csoda hát, hogy a gyerekek közt is kitör a háború. A velrans-iak szörnyen megsértik a longeverne-ieket, és Lebrac vezér, a két Kobak fiú, Pepe, Duda, Cinege meg a többi vitéz úgy dönt, hogy a becsületsértés vért, pontosabban gombot kíván. Igen: gombot, mert az összecsapásoknak az a céljuk, hogy foglyot ejtsenek, akinek aztán levágják mindenét, ami levágható: gombot, nadrágtartót, paszományt, „cipőperklit”. Igazi nagy háború ez, van benne tömegverekedés és párviadal, hőstett és árulás, csel és ellencsel, és persze szerelem is. A szerző, Louis Pergaud (1882–1915) az előszóban tapintatosan közli, hogy könyvét nem gyerekeknek és nem is ifjú szüzeknek írta. A Gombháború – melynek Bognár Róbert fordította bravúros magyar változata régóta hiánycikk már a hazai piacon – mégis nemzedékek óta olyasféle ifjúsági alapkönyvnek számít Franciaországban, mint nálunk A Pál utcai fiúk.