Ebben a regényben az író mint a lélektan nagy művésze mutatkozik be. A hőse Tom Ashford, az ünnepelt drámaíró. Ő az, akinek "minden sikerült": van sikere, pénze, családja; barátai, a nők körülrajongják. De boldog? Nem. Harmincnyolc éves korára elhatalmasodik rajta az érzés, hogy élete, a folytonos hajsza a siker, pénz és élvezetek után, nem igazi élet. Ürességet érez maga körül, nincs talaj a lába alatt. Lelki válsága betegségbe dönti és közel van a halálhoz. Felgyógyulása után elhatározza, hogy végez eddigi életével és családjával együtt elrejtőzik abban az ódon, békés házban Észak-Franciaországban, ahol mint sebesült katona a világháború borzalmai elől egyszer már menedéket talált és ahol első nagy szerelmével is találkozott. Mindinkább elveszti lába alól a talajt, felesége is elhagyja. Ekkor kerül megint útjába háború alatti nagy szerelme, Éliane. Az ő jelenléte visszahozza neki a békességet és a boldogságot. Ha nem is maradhat mellette - az elmúlt tizennyolc év túlságosan szétsodorta kettőjük életét - de erőt és hitet kap az asszony egyszerű és mély bölcsességéből. Felépül, s egészségesen, új életerővel tér vissza Amerikába.