Tizenhárom évvel a hírhedett Néró császár bukása után különös mendemonda kel lábra Szíriában és Mezopotámiában, a római birodalom keleti határain: Néró császár nem halt meg - helyette hasonmása és pojácája, Terentius fazekas esett a népharag áldozatául -, Néró él, és készül újra magához ragadni a hatalmat, hogy bőséget és gazdagságot teremtsen a népnek, s hogy megvalósíthassa régi álmát: Kelet és Nyugat kultúrájának egységbe kovácsolását. - Feuchtwanger, a XX. század egyik legnépszerűbb német prózaírója értő kézzel formálja meg az új Néró gyáva szolgalelkűségből és démoni kegyetlenségből összegyúrt alakját, valamint hatalomra juttatóit és ellenfeleit: a kegyvesztett szenátort és a pedáns bürokratát, a gőzös patríciuslányt és a császári kurtizánt, a durva, korlátolt katonatisztet meg a bölcs keleti uralkodókat. S az izgalmas történetet olvasva hirtelen arra is rádöbbenünk, hogy az csak színleg játszódik az ókorban, valójában nem más, mint a harmincas évek Németországában szóló hatalmas történelmi parafrázis, melyben egy magát császárnak álmondó, tébolyult fazekas egy bizonyos szobafestővel helyettesíthető be, Apameia város elárasztása pedig a Reichstag felgyújtásával, s a "május tizenötödikének éjszakája" nyílt utalás a hatalomra jutott barnaingesek rémtetteire.