Richard ​Friedenthal, a neves német regényíró, novellista és esszéista, Stefan Zweig baráti köréhez tartozott. A háború alatt Angliába emigrált, és azóta ott él. Goethe-könyve először Londonban jelent meg 1963-ban, és azóta világsiker.
Mivel magyarázható ez a Goethe-biográfiák esetében páratlan hatás? Friedenthal pompás színekkel állítja elénk a kort, melyet Heine később a „művészet korszakának”, Goethe korának fog nevezni. Ez nem csupán Alt-Weimar. Háborúk, forradalmak múlják. Goethe ifjúkorában még látja Strassburgban a menyasszony Marie Antoinette-et, és személyesen is találkozik a nagy „démonnal”, Napoleonnal. Friedenthal ezekbe a nagyobb összefüggésekbe helyezi a költőt, bölcselőt és természettudóst, és azt vallja, hogy e kor, bármilyen távol legyen, a mi korunk is , hisz akkor vetettük meg annak a világnak alapjait, melyben be kell rendezkednünk. A mai ember élettapasztalatával és iróniájával elemzi. Valaki egyszer azt mondta, hogy Goethe legnagyobb remekműve élete. Ezen a gazdag és hosszú életen kalauzol végig menet a szerző, nem egy szellemi élményt tartogatva számunkra. A legizgalmasabb talán mégis az, ahogyan kibontja Goethe lényének „poláris” ellentéteit, szembeállítja a szédítő kontrasztokat , foglalja egységbe őket költészetében, életművében. Mert „a lét semmivé sose válhat”.