Dr. ​Bayer István gyógyszerész professzor az Orvostovábbképző Egyetem Gyógyszerészeti Tanszék vezetője, tanácsadója nemzetközi szervezeteknek és az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek, melynek nyugdíjba vonulásáig főigazgatója volt. Több mint két évtizede vesz részt az ENSZ Kábítószer-bizottságának munkájában.
A hetvenes években a heroinizmus robbanásszerűen terjedt el Nyugat-Európában, és ezt követően a fejlődő világban is megindult ez a folyamat. Magyarországon a kábítószer-élvezetnek nincsenek hagyományai, és bár a közelmúltban megemelkedett a különböző anyagokkal való visszaélések száma, a toxikománia ma sem jelent hazánkban a nyugat-európai helyzettel összehasonlítható problémát. A terjedés megelőzésének elengedhetetlen feltétele a tárgyilagos tájékoztatás, melyet ez a könyv is szolgál.
A szerző végigvezet az ópium történetén az ókortól napjainkig. Választ kapunk arra, hogy miként függ össze az ópium a gyarmatosítással, a gazdasági kérdésekkel és a politikával. Megismerkedhetünk a különböző országok – Közel- és Közép-Kelet, India, Pakisztán, Kína – kábítószer-történetének múltjával, a politikájukban betöltött szerepével, betekinthetünk Délkelet-Ázsia, Európa és az Egyesült Államok múltjába és jelenébe a kábítószer elterjedésének, használatának tükrében. Olvashatunk a magyarországi kábítószer-szokásokról – szipózás, gyógyszerszedés, marihuana, LSD –, tekintve hogy mindez már nálunk is jelentkezik. Áttekintést kapunk a serkentőszerekkel, amfetaminszármazékokkal való visszaélések történetéről, a hallucinogén anyagokról (anyarozs, kannabisz, marihuana) és azok használatáról, a gyógyszerekkel történő visszaélésekről.
Végül összefoglalását olvashatjuk a kábítószer-ellenőrzés ugyancsak szövevényes történetének, a nemzetközi és hazai szervek munkájának – sikereivel és kudarcaival együtt.
Bayer professzor könyve nemzetközi mércével mérve is oly sokoldalú analízisét adja a kábítószer-problémának, amelyre kevés hasonló példa akad az idevágó irodalomban.