Gótikus ​háznak nevezem könyvemet a Duna-parti országpalota után, amelynek kupolája azokban az években állandóan belevetette árnyékát a lelkembe vallja meg a szerző előszavában. Korának jeles írófejedelme és országgyűlési képviselője önéletrajzi kötetében az OsztrákMagyar Monarchia utolsó évtizedeiről nyújt sajátos látleletet. A századforduló legjelentősebb eseményeit és személyiségeit is felvillantó műben a Tisztelt Ház politikai kavalkádján túl betekintést nyerhetünk a színházi élet kulisszatitkaiba, a kulturális élet mozzanataiba és a vidék választási harcaiba is. Olvashatunk a verseci választókerületről, ahol a szerzőnek ravasz sváb parasztok, és a bármiért lelkesedő, de elsősorban püspökük szavára hallgató szerbek szavazataiért kellett megküzdeni, barangolhatunk a parlament padsorai között, ahol erélyes és tehetetlen miniszterelnökök küzdöttek az ellenzék, és annak leghatásosabb fegyvere, a hírhedt obstrukció ellen. A minden hájjal megkent politikusok mellett feltűnnek a kor színi direktorai, primadonnái, megelevenedik számos, manapság kevéssé ismert vagy elfeledett személy, a maga idejében nagy vihart kavart, ám ma már jelentéktelennek tűnő esemény. Az 1890-es évek elejétől az I. világháborúig ívelő fejezetek megidézik a boldog békeidők magyar társadalmát, azt a különleges miliőt, melynek alig száz esztendő múltán már nyomai sem lelhetők fel. Herczeg Ferenc saját szemszögéből tálalja az eseményeket, s ha nem is értette pontosan a körülötte kavargó jelenségeket, írása olvasmányos és hiteles, kortörténeti jelentőséggel bíró mű.